Hogyan szakítsam meg a kapcsolatot egy borderline személyiségzavarral diagnosztizált barátommal?

Még az elején kihangsúlyoznám, hogy ez már a többszöri próbálkozásom lenne, mert nagyon nehéz teljesen megszakítani vele a kapcsolatot. Az egyik barátnőmet borderline személyiségzavarral diagnosztizálták, cserélődnek a normális és borderline időszakai (ha stressz éri, akkor felersödnek a tünetei), jó a humorérzéke, rengeteg közös témánk van, sok mindenben meg is értjük egymást, órákat tudunk beszélgetni, és ezért eddig mindig azt hitettem el magammal, hogy képes leszek kezelni a helyzetet, és nem engedem, hogy ez a betegség befolyásolja a kapcsolatunkat. Minden egyes alkalommal tévedtem. Sokat támaszkodik a segítségemre, mivel egy biztonságos közeget is jelentek számára: nem bántom, megértem, meghallgatom, segítek neki racionalizálni az irracionális gondolatait, visszarángatom a realitásba, megnyugtatom és ha katasztrofizál, akkor mindig igyekszem rámutatni arra, hogy a dolgok nem fekete-fehérek. Igyekszem őt úgy kezelni, mint egy normális embert, és egy ideig úgy tűnik, hogy az is, de a tettei mást mutatnak. Számomra teljesen visszataszító életmódot folytat (védekezés nélküli szex, ami abortuszt eredményezett sajnos és elkapta a HPV-t is, promiszkuit életmódot él, okozott már balesetet felelőtlen, ittas autóvezetéssel, de szerencsére nem sérült meg senki sem, alkohol és drogfogyasztás - LSD, gomba), de ezeket többnyire betudtam a betegségének, és megpróbáltam nem tudomást venni róla, a probléma inkább azzal van, hogy a kapcsolatai nagyon zűrösek, és bár velem van a legnormálisabb, legegészségesebb kapcsolata, ugyanazok a konfliktusok jelennek meg => Feszegeti a határaimat, mert nehezére esik elfogadni, ha nemet mondok, egy teljesen semleges eseményből konfliktust generál, nincs tekintettel az érzéseimre, igényeimre és a szükségteleimre.

Példák:

- megbeszéltük, hogy este bulizni fogunk, viszont rettenetes migrén tört rám, ezért inkább otthon maradtam volna aludni, erre ő nagyon berágott, és megsértődött.

- amikor nekem lenne szükségem megértésre, akkor képes mindig ellenkezni velem, a lényeg, hogy vitatkozzon és neki legyen igaza, hiába van szó épp egy érzékeny témáról

- gyakran provokál, vagy csak úgy piszkálódik, amit én hidegfejjel kezelek, és minél jobban próbálom megtartani a nyugalmamat, jegelni a témát, ő annál jobban kötekedik.

- nagyon óvatosan kell fogalmazni, különben robbanni tud, bármilyen apróság miatt, ami akár fizikai agresszióban is megnyilvánulhat (pl. lány létére megütötte sokszor az exét).

Mellettem igyekszik visszafogni magát, és az én viselkedésem jó hatással van rá. Ezt ő is így érzi. De minél jobban felerősödtek a tünetei, nekem annál erősebbnek kellett lennem, hogy megtartsam őt a normalitásban, és ez rendkívül kimerítő volt. Sőt, képes volt még ennek ellenére is megbántani vagy provokálni. Ezek után én mindig eldöntöttem, hogy minimalizálom vele a kapcsolatot, nem reagálok az üzeneteire, stb, de ekkor hirtelen megint normális lett, akinek a helyén van az értékrendje, aki megértő és akivel lehet beszélgetni. Most szakítottak az exével, és ismét felerősödtek a tünetei. Viszont ez volt az utolsó, amit elbírtam. Besokalltam, úgy érzem, hogy többet nem tudok adni, többet nem tudok rá vigyázni, nem tudom és nem akarom őt visszarángatni a realitásba, mert elfáradtam.

Sajnálom, hogy ennyi sokáig reménykedtem abban, hogy jobban lesz, hogy normálisan fog viselkedni. Sajnálom, hogy el kell dobni azt a sok jót is. De nem bírom tovább. Egy kicsit attól is félek, hogy megint normális lesz és én megint el fogom hinni, hogy meg fog tudni változni. Akinek már volt hasonló tapasztalata, meg tudta szakítani a kapcsolatot egy ilyen személlyel, attól megfogadnám a tanácsokat, hogy mire figyeljek.