Van itt olyan szülő, akinek diagnosztizált borderline személyiségzavaros gyereke van?

Nincs olyan, hogy borderline serdülő. Személyiségzavart nem diagnosztizálnak 25 éves kor alatt.

Ha egy gyereknek problémái vannak az indulatkezeléssel, az legtöbbször a szülőt tükrözi. A serdülők többsége lázad, impulzív, érzelmi hullámvasútot tapasztal, ez normális.

Ha bántalmazza magát, akkor irány a családterápia.

Személyiségzavarral nem diagnosztizálnak, de az ezekre jellemző személyiségjegyeket az ember egészen gyerekkorától hordozhatja, ami nem perdöntő, bizonyos fokig normális, például a gyerekek, tinédzserek jellemzően elég sok jeggyel rendelkeznek amik az antiszociális személyiségzavarra jellemzőek, végül persze a legtöbbjükből nem lesz pszichopata. De elég korai kortól felismerhetőek szélsőséges esetek, amik terápiára vagy más eszközökre is nehezen reagálnak, tartósan fennáll náluk az állapot, és náluk elég nagy a valószínűsége annak hogy célzott, intenzív kezelés nélkül már az adott személyiségzavart diagnosztizálják náluk.

Ez logikus is, hiszen tudjuk elég erős genetikai hajlamosító tényezők vannak jelen, és a szóban forgó gének éppen az agy fejlődését, működését befolyásolják közvetlenül vagy közvetve már egészen a magzati kortól.

Nekem borderline anyám van, nem vele nőttem fel de én is borderline lettem. Visszatekintve pedig tök egyértelműen jelen voltak a tünetei már gyerekkortól kezdve. Kötődési zavarok, hiperérzékenység, tinédzser kortól kezdve dühkitörések, impulzivitás. Persze lehet mondani hogy jó, hát ez minden tininél, gyereknél jelen lehet. Hát de ugye a mérték... Ez még a korosztályomnak sem volt szokványos.

Hát szerintem a legjobb amit lehet tenni ha rábírod hogy terápiára járjon. Egy tini nem bízik az idegen felnőttekben, a betegségbelátása nulla, és ha szarul van is egyedül akarja megoldani. Szerintem nekem határozottan jót tett volna már tiniként vagy előbb valami terápia.