Mit gondoltok a "barátnőmről"?

Egy ideje kezdem azt érezni, hogy nincs már a bartnőm aki korábban volt helyette valami leszívó pénzéhesként van jelen túlzás nélkül.

Mióta elkezdett egy jól fizető munkahelyen dolgozni azóta semmi másról se beszél csak, hogy mennyit kapott éppen és mindig mutogattja a pénzgyűjteményét mikor tudja én milyen helyzetben vagyok míg nincs jelenleg munkahelyem és szenvedek pénz nélkül amit tud, mintha dicsekedne vagy nem tudom, nem érdekli, hogy engem nem igazán érdekel a dolog még akkor sem ha amúgy lenne munkahelyem. Múltkor összesen 800.000 valamennyit kapott és villogtatta a pénzeit képeken én ilyenkor mindig csak annyit mondok jó, jól hangzik de úgy semmit nem tudok már mondani rá...

Másik dolog az, hogy bármiről kérem a véleményét, mindig van valami negatív amit mond pl.hajszínekről bármit mutatok neki állandóan "ez csúnya" "ez fiús" "neked nem állna jól"....hát nem tudom ti hogy vagytok vele de h valaki véleményt kér valamiről a jó dolgokat akarja hallani nem lehúzást állandóan. Ha pedig olyat mutatok ami szerintem tényleg hozzám passzolna akkor csak annyi van hogy "ez unalmas". Ugyanígy van tetoválással, ha valami nekem tetszőt mutatok neki akkor "ez túl egyszerű"...máskor meg "ez csúnyya" de szinte mindig valami negatívat mond így már sosem mutatok neki semmit, korábban azért mutattam mert érdekelt a véleménye és sulis időben volt is neki más mint negatívum de ez azóta ilyen mióta ott dolgozik....

Mikor iskolában voltunk, teljesen más volt és jó volt vele lenni de mióta van ez a munkahelye úgy érzem azóta változott meg és nem tudom mi lellte őt. De úgy képzeljézek hogy minden hónapban újságol a fizetéséről amiről nekem már elegem van, de ha megmondom a magamét akkor meg "jó van szia" lesz a válasz. Nem tudom mit tegyek, úgy már nem is írok neki meg találkozgatunk de ezeket nem tudom hova tenni.

Engem a pénz sosem változtatott meg ennyire. Régen volt munkahelyem és volt fizetésem is havonta mégse szállt el a fejem tőle. Persze nem annyi amit ő kap de mégis...

Néha úgy érzem nem tud elfogadni olyannak amilyen vagyok. Pl. mondja mindig fiúsan öltözök és csúnya lenne a szép haj nekem, arra nem is gondol hogyy ezzel kicsit bánt és nyilván olyankor tervezem a hajat amikor a külsőmet is átformálom. De én szeretek fiúsan öltözni és néha már ezért is beszólogat. Hogy majd ő segít nekem vásárolni majd csinos ruhákat mikor én nem akarok. Én amolyan tomboy-osh vagyok és nem voltak soha kényelmesek a nőiesebb ruhák.

Ti mit tennétek? Hogy lehetne finoman leépíteni őt? Milyennek írnátok le őt?