Hogyan vígasztaljak más embereket?

Az édesanyám nagyon jól tud vigasztalni, nagyon jó dolgokat is mondani, de mindig helyzetfüggő a dolog. Egyébként nekem is szokott ilyen problémám lenni, hogy nagyon sajnálom a barátaimat, akivel éppen valami olyasmi történt, és a legtöbb, amit tenni tudok, hogy tehetetlenül meghallgatom, mert se tenni, se mondani nem tudok semmit, amitől jobb lehetne neki

Általában olyanokat szoktam ilyenkor mondani, hogy ez egy nehéz időszak, eddig is mindenen átlendültünk, ezen is át fogunk, bármi történjék, én mellette állok, valami ebből a helyzetből is ki fog sülni, nem biztos hogy jó, vagy rossz, de mindenképpen más, és igenis van beleszólása, de van, mikor csak várni lehet, mi lesz

Én speciel nem szoktam azt mondani, hogy minden rendben lesz, mert egyrészt nem tudom, másrészt kinek mit jelent a rendben?

A részletek kérdezése is jó ötlet, mert így több eséllyel tudsz 1-1 mondatot közbeszúrni, esetleg feltűnhet olyan dolog, lehetőség, opció, szemszög, gondolat, ami a másiknak nem, és lehet, ez már elég is, hogy más színben világítsd meg a problémát és máshogy lássa a helyzetet

Ami szerintem nagyon fontos, hogy ha mondjuk éppen döntés előtt áll, mondd el a véleményedet, de semmiképpen sem befolyásoló módon, és hangsúlyozd, hogy bárhogy dönt, te ott leszel és támogatod

Illetve a szélsőséges vélemény kifejtésével is óvatosan, Pl ha szakítottak vele, akkor a másik fél semmiképp sem egy "szemét rohadék", mert ez nem segít a helyzeten

Legelőször azt szoktam én is, hogy bele bele kérdezgetek a történetbe, hogy jobban képbe legyek.

Aztán ha tudok véleményt mondani akkor azt elmondom vagy hogy én mit tennék a helyébe, saját tapasztalat, hátha segít megoldani a problémáját.

De van hogy sokszor olyan dologról van szó, amiben tényleg nem tudok segíteni, viszont hidd el az aki elmondja neked a problémáját nem azt várja el, hogy te most olyat mondj vagy tegyél amivel minden baja megszűnik hanem egyszerűen csak muszáj elmondania valakinek, hogy kicsit megkönnyebüljön. Tehát ne gondold túl, valamikor az is elég ha csak figyelmesen meghallgatod, látja rajtad hogy figyelsz és komolyan veszed a problémáját, együttérzel vele, adsz neki egy ölelést (ha vagytok olyan közeli viszonyba)

Ha egyetértesz az ő álláspontjával azt könnyen kifejezheted, elmondod neki hogy igen igazad van, én is így csináltam volna stb. Ha pedig nem értesz egyet azt is finoman tudtára adhatod okokkal alátámasztva, hogy miért nem, de ha nem akarod még jobban elvenni a kedvét az is jó ha csendben maradsz és figyelmesen bólogatsz.

Az se gond ha csend marad köztetek egy darabig. Azért témát váltani ne válts azonnal, mert az kicsit úgy jön le mintha nem foglalkoztatna az egész, akkor inkább legyen egy kis csend míg mind a ketten belemerültök kicsit a gondolataitokba (mégha picit kínos is)

Utána már nyugodtan megpróbálhatsz másról beszélni, ezzel is eltereled a figyelmét a gondjairól. És még annyi, hogy ne próbáld meg görcsösen felvidítani, mert felesleges. Ha az embernek nagyon rossz kedve van jobban fáj nevetni, mint sírni. Úgyhogy az ilyesmit szerintem annyira ne erőltesd. Max megpróbálhatsz kicsit jobban a kedvében járni aznap.

Ezeket a tanácsokat megpróbálhatod megfogadni, de tényleg vannak olyan heyzetek, amikre nem nagyon lehet mit reagálni, de ettől nem leszel rossz barát🫶

Dehogy hagyd ott a fenébe. Nem vagy te lelki szemetes láda

Vagy az akarsz lenni?

Az ilyet csak kihasználják de te tudod

A barátság és a lelki szemetes láda között azért van különbség. Valószínűleg a kérdezőt is meghallgatják, ha olyan helyzetben van, és igenis fontos, segít ha valakivel meg tudod osztani a problémát, mert akkor máris nem egyedül cipeled

Sokszor az is bőven elég, ha meghallgatják az embert, nem muszáj mondani valamit