Szerintetek van még igény őszinte barátságra? Abban a formában amikor valóban megosztják egymással az emberek élettapasztalataikat, akár közös utazást, vagy hobbit szervezve. ?

Dehogyisnem. Még barátoknál is lehetnek véleménykülönbségek. Csak nem mindegy, hogy valaki le akarja dominálni a másik véleményét, meg meggyőzni, vagy elfogadja és békén hagyja. A békén hagyás egy nagyon magas szint. Kevés ember tart ott.

Az ötlet, tapasztalat sosem azért kell, hogy vakon kövesd. A diák sem másolja a tanár, mentor, szülő életútját. Gondolatokat indít el benne, megfontolásra készteti, másféle nézőpontot ad.

Rendben. Másról beszélünk. Én elfogadom.

Vannak barátaim, de közös programot felnőttként már nehezebb szervezni, mert mindenkinek megvan a maga élete, időbeosztása, család, munka, hobbik, amik nem feltétlenül hasonlók azoknak, akik barátok. Egyébként pedig mindettől függetlenül ezek azért barátságok. Nekem teher lenne egy olyan "barátság", ahol a másik fél folyton a seggemben akarna lenni (párkapcsolat esetén is zavarna ez a túlzott ráakaszkodás a másikra). Normális, mentálisan egészséges embernek több barátja van, akár több különböző helyről, közösségből is, nem lehet mindig ugyanazzal lógni, más barátokra is kell időt szakítani (nem is értem azokat, akik megsértődnek azon, ha egy barátjuk másokkal is lóg), meg néha jó egyedül is időt tölteni ebben a nyüzsgő világban.