Úgy érzem, mindenkit elvesztek a szakítás miatt. Mit tehetnék, hogyan álljak fel innen?

Sziasztok!

Kicsit bonyolult a helyzet, kérlek, ne ítéljetek el miatta. Nemrég (1 hónapja) szakítottam a párommal. A kapcsolat elég komoly volt, több éves, messzire jutottunk együtt, de nem működött, sokáig küzdöttünk érte, mire kiléptem. Mikor szakítottam, már nem voltak bennem érzések, részemről ez hamarabb véget ért azalatt az eredménytelen küzdelem alatt, ami lassan egy éve húzodott, mire feladatuk.

A párom szeretem, mint embert és nem kívánok neki semmi rosszat. Egyszerűen együtt nem működött. Viszont a baráti körünk közös és már a szakítás is eléggé megosztotta őket. Az okát nem részletezném, én úgy gondolom, hogy megalapozott volt és a lehető legtisztességesebb döntés, ők viszont most ki vannak élezve a témára és arra, hogy mégis miért jó ez nekem (nem jó, de így a legjobb). Egyértelműen az exem pártját fognák, ha választani kellene, bár én nem szeretném őket választás elé állítani. Valamiért nem fér a fejükbe, hogy hogyan lehet valakiből kiszeretni, aki kedves, törődő és minden, ami egy nőnek kell (mert lényegében ez történt), de a kapcsolatunkba nem láttak bele, nem tudják, mi hiányzott, csak azt, hogy exem a jófiú, aki megadott mindent nekem és én kibsztam vele azzal, hogy kidobtam. Saját baráti köröm nincs, mert a barátnőim kikoptak, nem maradt sok közös téma velük, 90%-ban férfiak vettek körül mindenhol az elmúlt években, velük meg nem alakult ki csak velem barátság, mert féltem, hogy félreérthető és inkább bemutattam az exemnek is ezeket az embereket. Így lett végül közös a baráti körünk és így maradt az azóta is.

Exemmel a szakítás után jóban maradtunk, nem utáljuk egymást, a közös baráti eseményeken mindkettőnk részt vesz, mert elég nagy a társaság. De amíg exemet maguktól is keresik, én eléggé kiszorultam a peremre. Velem csak online beszélgetnek, kéthetente egyszer ha találkozunk, magyarul eléggé eltűntek mellőlem és eléggé egyedül érzem magam. :( De legalább online van kikhez szólni.

Múltkor egy távolabbi ismerősömet felkerestem ennek apropóján és beültem iszogatni és beszélgetni vele az egyik helyre és ezt az illető úgy adta elő az egyik barátom felé (aki a baráti köröm része), hogy randinak jött le (amit én nem gondolok így, de az nem számít). Mindenki teljesen fel volt háborodva, hogy egy hónappal azok után ezt hogy képzelem, biztos meg is csaltam exem, ha ez nekem így megy, stb...

Végül sikerült tisztáznom a helyzetet, hogy nekem ez nem volt randi, csak kerestem valakit, aki eljön velem dumálni, mert ők felém sem bagóztak jóformán a szakítás után és őszintén átkozottul magányosnak éreztem magam így, hogy senkihez sem szólhattam azóta (miközben előtte együtt éltem exemmel, így mindig volt valaki körülöttem). De úgy érzem, ez még kényes téma, amibe nem kellene beletenyerelni. Nem akarok egyszerre mindenkit elveszíteni. De teljesen börtönben érzem magam.

Nem akarok egy komplett bosszúhadjáratot a nyakamba, de nagyon szívesen ismerkednék másokkal, szeretnék beszélgetni, eljárkálni, új embereket megismerni, ilyesmik. Nem vágyom kifejezetten kapcsolatra, mert annyira még én sem hevertem ki, de hiányzik a szórakozás, egy kicsit a kacérkodás, a flört része is, ezért nem zárkózom el attól sem, ha valaki nem csak barátkozni akar, de ez így képtelenség. Én ezt már lezártnak tekintem és nem értem, miért kell azért bántani, mert már régóta nem vagyok szerelmes (amit nyilván nem én döntök el) és szeretnék nyitni mások felé, mert megőrülök a négy fal között (nem vagyok kapcsolatfüggő, csak szó szerint nincsenek rajtuk kívül barátaim, egyedül élek, itthonról dolgozom, teljesen magamra maradtam és jólesne a társaság). Nem akarom az exem orra előtt csinálni ezt, nem akarok pofátlan lenni vele, mert nem érdemli meg, de szeretném élni lassan a saját életem. Fel sem fogják, milyen ez nekem, mert ők ott vannak egymásnak. Nekem nincs itt senki és lehet, hogy sok dologban hibás vagyok, de ezt azért mégsem érdemlem.

Viszont ha most bárhova felregisztrálnék arccal, biztos megint én lennék a téma. Ha arc nélkül, akkor meg azt hinné mindenki teljesen jogosan, hogy félre akarok dugni. Eljárkálni egyedül hülyeségnek érzem, mármint mégis mit csinálnék egy szórakozóhelyen például? Nem is az én világom. És sajnos az összes hobbim magányos hobbi (olvasás, futás, rajzolás, stb). Mit tehetnék? Hogyan vegyem magam újra körül emberekkel vagy hogyan ismerkedjek anélkül, hogy közutálat tárgya lennék? Mit kezdjek egyáltalán a helyzettel?