Mennyi emberi kapcsolat szunne meg ha hallanank azt az 5mp-t ami a telefon lerakasa utan tortenik?
Pl lerakod a telefont es elkuldod a fenebe az embert...
Es azt hallanák..
"Engem nem érdekelne, csak a nagyszüleimmel beszélek telefonon"
Dugd a buksid a homokba..igazad van :) Vagy masoknak fustjelet szoktal kuldeni? xD
#12
Másokkal élőben vagy írásban kommunikálok. Gyűlölök telefonálni, csak a nagyszüleimnek nincs internete így velük nem tudok chatelni két találkozó között.
Ez miért a fej homokba dugása?
Én ezt már megszoktam.
Múltkori telefon hívás felém:
- Szia, ki vagy hangosítva, itt ül mellettem XY.
Én reflexből:
- F..sza.
Öreganyám jut eszembe, meg az Inci nénihez fűződő kapcsolata.
Inci néni városi hölgy volt, víkendháza volt nagyanyám szomszédságában, de úgy döntött, hogy a nyugdíjas éveit itt tölti, viszont minden hónapban egy pár napra vissza kellett utaznia Budapestre. Ilyenkor a kutyáját nagyanyámra bízta, aki ahhoz szokott, hogy kutyát úgy tartunk, hogy max. napi két séta, egy kis simogatás, vagy játék, ha odajön, de amúgy meg elvan az magának, a maradék pörköltet is megeszi.
Inci néni kutyája más volt, speciális vesebarát táp, hidegben kis kutyamellény rá, meg kutyacipő, ha mamámnál volt a kutya, Inci néni mindig azzal zárta le a beszélgetést, hogy a kutyáról kérdezett, de olyan részletességgel, hogy milyen állagút meg színűt kulélt az eb.
Öreganyám szerette Inci nénit, annyira szerette, hogy bármikor vigyázott a kutyájára, és mindent maradéktalanul betartott, ami meg volt neki adva (pedig amúgy eléggé önfejű asszony), de azt, hogy a telefonbeszélgetésük utolsó 10 perce mindig a kutyáról szól, azzal nyugtázta, hogy "hát akkor szopd le a kutyádat!"
Nagyanyám valamiért sosem teszi le a telefont a gombbal. Csak fizikailag leteszi, és bízik abban, hogy majd a másik megszakítja a hívást, ha már elköszöntek.
Na, ebben az esetben nem ez történt, elköszöntek, puszi-puszi, akkor hétfőn jössz, ugye, jössz, jó. Szervusz. Akkor szopd le, Inci, a kutyádat.
Nem tudom, írásban ez mennyire jön át, akkor iszonyat vicces volt, nyilván Inci néni hallotta, elmondta mamámnak, de nem sértődött meg érte, még akkor se, mikor megtudta, hogy amúgy ez mindig elhangzott, minden egyes hívás után. Egyszerűen onnantól nagyanyám ezzel köszönt el. A barátságuk akkor ért véget, mikor Inci néni meghalt. Onnan is gondolom, hogy tényleges barátság volt, hogy nagyanyám ezután befogadta a szóban forgó kutyát - és spéci táppal eteti, és kutyapulcsikat horgol neki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!