Szerintetek érdemes küzdeni a régi barátságokért, vagy nyissak inkább az újak felé? 26/F

van két barátom akik úgy érzem megtorpantak az életben, amellett hogy züllött életet kezdenek élni, úgy látom egyre kevésbé vannak céljaik, egy olyan személy befolyása alá kerültek aki nagyon rossz hatással van rájuk és nem hallgatnak rám, sőt, emiatt távolodni is kezdenek tőlem. Ez nagyon bánt engem, szeretnék nekik segíteni, meg fontosak nekem, de úgy érzem egyre több energiámba kerül, hogy nekik segítsek és rámegy erre az én lelki egészségem is. Igyekszem tudatosan felépíteni az életem, persze szeretek bulizni én is, de emellett fontos a munkám, szeretném fejleszteni magam. Úgy érzem választanom kell, hogy ha próbálok nekik segíteni, velük maradni akkor én is lefogok csúszni, viszont szeretem őket és nem akarom cserben hagyni...félek attól, hogy nem találok már felnőtt fejjel közeli barátokat, mert őket régóta ismerem, gyerekkorom óta szinte.

Hogy jobban értsétek mondok két példát: egyikőjük nagyon sokat iszik, napi szinten lassan, napközben, már munkában is néha, emiatt kezd néha indulatossá válni, türelmetlen. Kitaláltam, hogy menjünk el moziba, múzeumba hogy kicsit józan programot csináljunk, nem, neki ahhoz nincs kedve, inkább üljünk be az első szembejövő kocsmába, ahol sikerült meginnom pár poharat valami nagyon rossz minőségű borból és ráment az egész másnapom, hogy rosszul voltam.

Másik barátom egyre gyakrabban megy bele meggondolatlanul szexuális viszonyokba, volt egy eset amikor visszautasította a férfit, aki erre nagyon csúnyán beszélt vele, mások előtt megalázta. Megbeszéltem a barátommal, hogy figyeljen oda rá, hogy ezt az embert messziről elkerülje, mert ezek után, lehet hogy bántani is fogja.. 2 nap múlva azt meséli, hogy lefeküdtek egymással.. egyáltalán nem hallgatnak rám, pedig én jót akarok.. És látom, hogy egyre több hülyeséget csinálnak, csúszik ki a kezük közül az irányítás, én meg teljesen tehetetlen vagyok, felőröl ez teljesen