Ilyen a felnőtt élet, hogy ''nincsenek barátaim"?

Én külföldre költöztem és helyben a nulláról kellett kezdenem mindent. Nem vagyok híve a munkahelyi barátkozásnak és nem sok közös volt bennem a munkatársaimmal (szintén nagy korkülönbség), így másképp kellett megoldanom. Az én stratégiám az volt, hogy elmentem egyedül minden olyan eseményre ami érdekelt és beszélgettem random emberekkel. A legtöbb ilyen beszélgetésből nem lett semmi, de néhányból lett. Hogy egy konkrét példát emlísek, van olyan barátnőm akit egy koncerten ismertem meg. Mindketten egyedül jöttünk, egymás mellé kerültünk a pultnál és elkezdtünk beszélgetni, utána a koncerten is együtt lógtunk. Szóbajött egy következő olyan koncert ami mindkettőnket érdekelt, számot cseréltünk, arra már együtt mentünk és utána szép lassan kialakult belőle egy baráti kapcsolat. Volt olyan is akit túracsoportban ismertem meg. Szeretek túrázni, így kerestem egyet a környéken, hátha megismerek valakit akival van közös pontom. Kis baráti köröm van itt, kb 3 olyan ember van akivel rendszeresen csinálok programot, de ez pont elég.

Magától nem fog semmi történni, de ha például keresel a hobbidhoz, érdeklődési körödhöz kapcsolódó eseményt, csoportot, akkor több esélyed lesz új kapcsolatokat kiépíteni.

Mikor még tanár voltam akkor sem tudtam még a kollegák között sem barátkozni.Akkor még nős voltam.

Most elváltként pedig szinte lehetetlen, mindenhová magamban járkálok.Könyvtárba is járok,de ott sem lehet ismerkedni ,sajnos.Az emberek befelé fordulók lettek...

Bpesti ffi