Van itt olyan felnőtt, aknek soha sem voltak barátai?

Igen.

Mindig is csak olyan emberek voltak,akik kihasználtak,elárultak vagy folyton szivattak.Volt aki kihasznált és ha már nem volt rám szüksége,nem barátkozott velem többé,mások meg szívesen barátkoztak volna,de folyamatosan szivattak,őket én hagytam ott.Volt aki időközben új társaságot talált,engem meg itthagyott.

Barátok nélkül maradtam teljesen.De akiket leírtam,ők sem tekinthetőek barátnak,szóval nem,soha nem voltak barátaim.Ez van.

21/F

Én.

Alapvetően nehezen ismerkedem, mert introvertált vagyok. Azaz minőségi kapcsolatokat keresem, olyat akivel összeillek.

Erre még rájött egy szociális fóbia, amivel teljesen elzárkóztam az emberektől.

Aztán amióta rendbehoztam magamat, még nem találtam megfelelő embert barátságra.

Párom az van, őt nevezhetem legjobb barátomnak is, de azért ez más, mint egy barátság...

27f

Még az oviban sem voltak barátaitok? ÁLtalánosban sem? Ez hogy sikerült? Mindenkinek vannak "társai", ha csak nem benned van a gát, hogy ne félj megnyílni.

A félelem attól, hogy sérülsz, minden jót elvesz, és alázás még a "menőket" is éri, de van annyi önbizalmuk hogy kiálljanak magukért.

Talán itt a különbség.

#4

Már az óvodában is piszkáltak.Általános és középiskolában is.Ki voltam közösítve