Miért barátkozom ilyen nehezen felnőttként?
Gyerekkorom óta nagyon társaságkedvelő vagyok, könnyen kijövök az emberekkel, gyorsan találok barátokat. Mindig is volt néhány nagyon közeli barátom, és sok felszínesebb is. Gimi alatt nyilván könnyebb is volt fenntartani a kapcsolatokat, mivel minden nap össze voltunk zárva.
Az utóbbi években azonban sokan lemorzsolódtak - a legtöbb barátom kiköltözött külföldre, és vannak, akikkel sajnos összevesztünk/megromlott a kapcsolatunk. Azóta nem sikerült ennyire közeli barátokat találnom újra, pedig most se vagyok visszahúzódó - egyetemre járok (ez nagyrészt sajnos online), emberekkel dolgozom (diákmunkákat, de gyakran ugyanazok a kollégáim), a hobbim is csapatsport - ez egy elég nagy közösség, akikkel sok időt töltünk együtt. De valahogy mintha nem tudnék “túljutni” egy ponton - azt veszem észre, hogy mások körülöttem az adott programon kívül is beszélgetnek egymással, egy idő után elkezdenek találkozgatni stb., velem pedig csak nagyon ritkán, pedig amikor együtt vagyunk, keresik a társaságomat, érdeklődőek, gyorsan egy hullámhosszra kerülünk stb. Van, akivel pedig régóta közeli a kapcsolatunk, de amint társaságban vagyunk, mintha ott se lennék. Volt, hogy én “vittem be” egy társaságba, ahol azóta annyival közelebb került a többiekhez, hogy már én érzem magam kívülállónak. Ha én próbálok megszervezni programokat, az többnyire végül nem jön össze, nem ér rá senki stb, de ha hívnak, igent szoktam mondani.
Ilyen problémám huszonéves korom előtt sose volt, úgyhogy nem tudom, mit csinálok rosszul. Egyre magányosabb vagyok, pedig állandóan emberek között vagyok.
válasza:
válasza:Csak egyszerűen olyanokkal vagy körülvéve, akik feléd nem mutatnak annyi érdeklődést, vagy megvan a saját baráti körük.
Nekem nem online az egyetem, de kb lehetetlen bárkivel az órákon kívül továbbvinni bármit is, max egy rövid beszélgetés szinten marad mindenkivel bármi, órák után meg mindenki húz haza, vagy a már meglévő barátaival megy találkozni.
Amíg sportoltam egyesületben, teljesen jól elvoltunk edzéseken együtt a korosztályommal, viszont engem meg konkrétan sosem hívtak el sehová, később érkeztem ahhoz az egyesülethez mint ők és egyszerűen hiába érezték magukat jól velem, eszükbe nem jutott engem bárhová elhívni edzésen kívül (egyszer-egyszer külön edzeni, de ennyi, amúgy meg ők maguknak folyamatosan szervezték a programokat, de egyszerűen nem igényelték a társaságomat)
Én is dologozom diákmunkában, de nem érzem azt hogy onnan bármi olyan ismerettségre lehetne szert tenni, ami túlmutat a munkán. Egy sráccal beszélek néha, mert van egy közös témánk, de kb ennyi.
Áh, igen, én is próbáltam már programot szervezni, esélytelen, arra nem vették az emberek a fáradtságot hogy leírják hogy mikor érnének rá. PEdig nem is az én felvetésem volt amúgy a dolog, tehát nem amiatt van hogy olyat akartam volna amit a többiek nem.
Sajnos érdemlegeset nem tudok mondani arra hogy ezekre mi a megoldás, azon kívül amit érzek, hogy egyszerűen másoknál kell próbálkozni, meg kell ismerni új embereket, akik nyitottak ezekre a dolgokra. Ha nem nyitottak, nem érdekled őket, ez van, nem veled van a baj.
válasza: válasza: válasza:Én is ugyan így vagyok.még a középiskolába rengeteg barátom volt.ma meg már egyik se tudja azt hogy ki vagyok.mindegyikük más más társaságba vannak egyik se keres.de mindig voltak barátaim.de most az utobbi évekbe nem igen.a munkahelyemen a kollégámmal nem igen jövök ki.magának caló csaj.máshova meg nem igen tudok
járni.21 éves vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!