Miért nem vagyok neki már fontos?

Én 19 éves fiú vagyok (gimnazista) ő 22 éves fiú(egyetemista). Facebook csoportban ismerkedtünk meg tök véletlen, én Szombathelyen lakom ő Budapesten.

Amikor megismerkedtünk mindketten egy olyan barátot akartunk, akivel el lehet ide-oda menni, sajnos mára ez teljesen befellegzett. Amikor augusztus végén találkoztunk először az nagyon jó volt, ezután már csak szeptember közepén.. Utána sokat beszélgettünk, de arra lettem figyelmes, hogy eltűnt picit és egyre jobban..

Konkrétumot mondok. Október 13-a volt az utolsó nap, amikor folyékonyan dumáltunk egymással, azután, Szia, hogy telt a napod? és visszaír kb 10 órával később hogy jól és neked?.

Lehet itt mondani, hogy unalmas voltam neki, de ezzel az a baj, hogy találkozásainkor rengeteget beszélgettünk, és a messengeren is éjjeleket. Nagyon sok mindent tudott meg rólam, sajnos én kevesebbet róla, de mindig érdekelt voltam abban, mivan vele. Ugyanarra az egyetemre mennék, ahová ő jár, közös a hobbink stb....

Többször kezdeményeztem találkozást, de nem élt vele, mindig azt mondta, hogy nincs kedve, ezmegaz, de a sokk akkor élt, amikor láttam, hogy éppen töltötte fel a képeket arról, hogy Bécsben van a haverjával. Nekem kicsit kezdett kivilágosodni, lehet, hogy lett egy új haverja és engem hanyagol, és addig kellettem neki, amíg nem volt senkije? Csak ez megint sántít, mert ugyanúgy beszélgetünk, mint előtte csak ritkábban és tördelve.

Egyszer rákérdeztem őszintén, hogy akar e még velem találkozni, mondja meg őszintén, azt mondta akar. Nos, azt hozzáteszem, hogy ő sosem tudna senkinek sem ártani, mert elég aranyszívű, és őszinte.

Lehet bölcs döntés lenne adni egy kis szüntetet, hagyni, vagy nyűstőljem? Őszintén egyszer ráírtam, hogy minek tekint engem(ez 2 hete volt) azt írta barátjának, meg hogy így úgy elfoglalt.

TELJESEN MEGÉRTEM HA ELFOGLALT, de nagyon rosszul esik, ha esetleg átvág. Nekem ő az első igaz barátjelöltem, eddig mindenkit átvágott vagy bullyngolt, nem akarom elveszteni őt, mert tudom azt, ha ez bekövetkeződik, akkor én teljesen elvesztem a hitem az emberekbe.