Ha van olyan barátod, akivel külön váltak az útjaitok, szoktál még rá gondolni, eszedbe szokott jutni?

Egy rakat ilyen barátom volt..

Elsőként ott van három ember akiket már 17 éve ismerek és azóta barátok vagyunk/voltunk. Akiket felsorolok mind 20 évesek vagyunk egy idősek, az elejétől a végéig. Az egyikükkel a mai napig közel vagyunk egymáshoz, de ő kezd lesz.rni mert talált olyant, akivel jobban egy húron pendül az egészségtelen, káros szokásaival kapcsolatban, mint velem (pl drog, energiaital, hülyére gyógyszerezik magukat és ezen szórakoznak). Ő rajta éreztem hogy sosem feleltem meg neki de mostanra érzem hogy vegkepp nem. Kezdi bánni hogy már leszart eddig, most teper hogy maradjunk közel egymáshoz de érzem hogy erőlteti így hanyagolom, de fáj és hiányzik, mégis tudom hogy én nem vagyok valójában fontos neki. A másik gyermekkori ismerősöm mindig is egy irigy, önző, kétszínű ember volt amire nagyon sokára jöttem rá, miatta szakadt meg a kapcsolatunk olyan durva lett a viselkedése mégis a mai napig úgy tesz mintha én lennék a hibás, nap mint nap látom és rendesen elitel. Hiányzik, de vele jó hogy nem beszélek többet. A harmadik embert is látom nap mint nap, vele irtózatosan jóban voltam még tavaly is, idén is, de nem törődöm ember lett és már nem foglalkozik senkivel, alkalmi barátai vannak, kihez mennyi ideig van kedve. Jobb ha elhanyagol, minthogy ismét egy hétig megfeleljek neki, de nagyon szerettem őt és irtózatosan jó barátok voltunk amíg meg nem változott.

Általános iskola 5. Osztályában ismertem meg 2 embert. Az egyikük egy nagyon hülye gyerek volt, végtelenül vicces, kötekedő volt, itelkező, gyakran utálatos én mégis végtelenül egy húron pendultem vele. Tudni kell rólam hogy egy vadállat tudok lenni ha elengedem magam így lányként is és ő mindig viszonozni tudta azt a viselkedést amit én is, nagyon sokat baromkodtunk, imadtuk egymást megha nem is mondtuk egymásnak. Igazi fiú lány barátság voltunk ahol egymásba sem tudtunk volna szeretni, tökéletes volt minden azon kívül, hogy sokszor velem is össze veszett és kötekedő volt, de valahogy mindig elengedte velem szemben a viselkedését annyira ragaszkodtunk egymáshoz. Sajnos ballagás után nagyképű lett és úgy tett, mintha többet nem léteznék, pedig tisztán éreztem, hogy valamiféle lelkitársak vagyunk egymásnak, ezt éreztette velem amíg baratkoztunk ő is gyakran akaratlanul is néha.

A másik embert is itt ismertem meg, nyolcadikig volt legjobb barátnőm. Minden megvolt benne, őrültség, hülyeség, komolyság, benne volt mindenben, törődött velem, szeretett, ha úgy volt kiosztott.. Nagyon jó barát volt, más mint a fiú legjobb barátom, de mégis ugyanolyan jól kijottem vele és ugyanolyan fontos volt. Ő megunt és kielncedikben már nem keresett többet, hanem új barátokat keresett.. A napokban kezdtem el igazán hianyolni, így 6 év után, hogy már nem beszélünk.

Utolsó ember pedig most volt gimiben, ahonnan májusban ballagtam. Olyan volt mint a fiú legjobb barátom általánosból, szinte betöltötte az ő szerepet olyan jól kijottem vele és egy húron pendültünk, de kiderült ő csak elvolt velem a gimi alatt.

Egyetlen barátom maradt akivel tavaly kerültem közel, volt osztálytars, de ő másból nem áll ki, mint hogy rámerőltet mindent és nem is törődik velem, csak nekem kell vele és azt csinálnom mindig ami neki jó. Őt a napokban engedtem el, bánom kissé, de elegem van abból, hogy nem vagyok értékelve és figyelembe véve.

És most itt vagyok lényegében egyedül, 20 évesen.

Van ilyen volt barátom, nem is egy.

Akivel már nem tartom a kapcsolatot, nézeteltérések miatt.

De a vele töltött emlékek mindig boldog emlékek maradnak, és szívesen gondolok vissza rájuk.