Miért annyira ritka az olyan ember mint én aki mindenkit egyformán kezel külsőtől, anyagi helyzettől, státusztól, hatalomtól független és csupán jellem alapján ítél?

Szerintem azért van ez így, mert sokkal egyszerűbb általánosítani. Az ember nem szeret túl sokat gondolkodni, ezért kategorizálunk.

Nem kell minden alkalommal felmérni, megfejteni, kitalálni, mit kell csinálni a boltban, hanem van egy séma, ami kb mindegyik boltban igaz. Lehet, hogy az adott boltban sosem jártál még, de a priori tapasztalatból kiindulva tudod, mit kell tenni. Bemész, kiválasztod amit akarsz, odamész a pulthoz, fizetsz. Nem kell gondolkodni: megy automatikusan.

Sajnos valami hasonló folyamat zajlik le az emberek megítélésénél is sokak esetében. Holdudvarhatásnak is nevezhetjük. Észlelünk egy dolgot (pl. anyagi helyzet), és a meglévő elképzeléseinkből kiindulva megkreáljuk/kiegészítjük a hiányzó infót az illető személyiségére vonatkozóan. Vagyis sztereotipizálunk. Ráadásul vannak esetek, amikor ez be is jön, ezért megerősítést nyer a stratégia (az, hogy ez reális, vagy csak önigazolás, az eredmény szempontjából szinte mindegy is). Ez a folyamat gyors, és nem igényel erőforrásokat (pl. nem kell alaposan felmérni, megismerni a másikat), ezért "elterjedt".

Egy másik ember jellemét alaposan kiismerni sokkal több idő lenne. Ameddig ez ki nem alakul, addig pedig sok a bizonytalanság, amit szintúgy nehezen tolerálunk általában.