Mennyire kizáró ok számotokra barátkozni vagy közeli viszonyba kerülni olyannal, akinek komoly mentális baja van és nem tünetmentes (de tegyük fel érdekel titeket és jóindulatú)?

Mivel nem vagyok szakember és alkalmas sem vagyok arra, hogy

bármiféleképpen kezeljem, hogy ne sértsem meg, ezért távol tartom

magam.

Attól függ, mi a baja. Szorongóval, szociális fóbiással nem vagyok hajlandó kínlódni. Semmit sem lehet az ilyen emberekkel csinálni anélkül, hogy ne lenne egy szenvedés. Beleteszed szíved lelked, hogy találkozzatok rendszeresen és alig tudod elérni. Volt ilyen barátom, nagyon egyoldalú volt.

De például egy depresszióssal, down szindrómással és hasonlóval nem lenne bajom. Azzal toleráns vagyok. A divatszorongókból viszont kurvára elegem van.

a legjobb barátomnak van valami depressziós-fóbiás-talán-hiperaktív kombója, sokáig elég jól volt, aztán szülei csak nem bírták ki és megpróbálták kinyírni szegényt a hülye diplomás hisztériával... majd lesz egyszer jobban is. én se vagyok "normális", csak én nem megyek orvoshoz, mert egyéb okok.

mondjuk ezt mi nagyon szigorúan vesszük, hogy mindenki mesél magáról, de senki nem vonódik bele és nem próbálja meg meggyógyítani a másik hülyeségét. nem értünk hozzá, nem feladatunk, nem azért vagyunk ott egymásnak hogy sufnituning terápiával rontsuk egymás meg a magunk elmeállapotát.

viszont meg lehet kövezni, az észrevehetően autistáktól, a downosoktól, az ilyen fejlődési rendellenességgel élőktől tartok kissé, én a normálisan működő embereket is nehezen követem le, és megérinteni engem például nagyjából esélytelen, csak ugye ezt egyesek (és egyesek felvigyázói) nem hajlandóak tudomásul venni, így a kellemetlen helyzetek a pánikszerű meneküléstől a light verekedésig tudnak fejlődni... (tudomásul veszem az állapotukat és igyekszem tiszteletben tartani, de ezért cserébe igazán működhetne ez fordítva is)