Kellemetlenül viselkednek a barátaim?

A legjobb barátomon keresztül jóban lettem egy nagyobb baráti társasággal, kb 8 fő. Közésuli 9-10.körül oltan 16-17 évesen. Annak idején rendszeresen tartottam hb-kat, sokat jártak hozzám tök jól elvoltunk. Aztán vége lett a sulinak mindenki ment egyetemre nem beszéltünk már annyit.

Most amikor hétvégen hazamegyek néha néha találkozom velük pl kocsmákban otthon. Nagyon hülyén viselkednek velem. Ami nálam ma picit kiverte a biztosítékot, hogy én kimentem külföldre egyetemre és kicsit mintha piszkálnának. Hogy van-e ilyen olyan nevű szaktársam. Mondom igen (külfölfi név nem szeretném névszerűsíteni. Mondom van, 3. Erre a cinikus válaz, aha és összesen ismersz 4 szaktársadat nincsenek kint nagyon barátaid vagy?

Engem azért bánt mert egyrészt én magamat relatív népszerűnek tartom olyan értelemben hogy sok mindenkivel barátkozom, jóban vagyok igyekszem mindenkivel kedves lenni. Egy ideig nagyon magam alatt voltam mert sok barátom felszínes volt, azért barátkoztak velem mert nagy házunk van, hozzám lehetett mindig jönni, stb. Azaz kihasználtak. Alapból csendes, introvertált vagyok nem annyira a “társaság közepe” ember.

Nem ártok senkinek, nem kellemetlenkedem, csak barátkozom.

Aztán tőlük ilyeneket kapok. Tudom, hogy nem kell velük barátkozni, akik így viselkednek velem, de ha ottjon 2-3 havonta találkozom velük nekem jól esne ha egy jót tudnának beszélgetni, röhögni de helyette piszkálnak.

A legjobb barátom a mai napig nagyon jóba van velük, ő a szöges ellentétem, hangos, társaság közepe, sokat beszél. Ezért sem tudom pl vele ezt megbeszélni mert ő gondolom megsértődne ezen.

Engem ez borzasztóan bánt mert igyekszem mindig jó ember lenni, mindenkivel kedves, ők meg így viszonyulnak hozzám. És ez már nem egyszer történt meg. Teljesen elrontja az estémet ha megyek a sajár barátaimmal kocsmázni, kezdtem felépíteni a népszerű, bőszavú imigamet, erre ők 1-2 mondattal teljesen lerontják, és emlékeztetnek arra milyen voltam. Pedig mondom soha nem bántottam meg senkit, mindig szívesen láttam őket mert kedvesek voltak velem én is mindig igyekeztem velük lenni mert kedveltem a társaságukat. Most egyetemen akikkel barátkozom köztük én lettem a bőszavú, társaság közepe ember. Sokan barátkoznak velem mert nyitott embernek tartanak. Erre mondom egyből elveszik minden önbizalmam az otthoni barátaim. Pontosabban ebből a társaságból kettő ember, az egyikkel ráadásul sokáig jártam együtt edzeni meg külön matekra vele volt egy mélyebb, nem csak “tarsaságban találkozunk” barátságunk/kapcsolatunk…

21/f