Mire és miért szokták mondani, hogy ha önmagad nem szereted, addig más sem fog?

A magabiztos emberek megkövetelik a tiszteletteljes bánásmódot.

Az önbizalomhiányosokon meg simán át lehet sétálni, ők kerülnek általában toxic vagy bántalmazó kapcsolatokba is.

Arra, mikor valaki képtelen megélni a pillanatot, megköszönni egy bókot vagy önfeledten szórakozni, mert folyamatosan azért szorong, mert utálja magát.

Baromi fárasztó, mikor valakit állandóan győzködnöd kell, hogy nem az a darab szar, aminek látja magát és egyébként is, mindenki leszarja például egy koncerten, hogy ő személyesen hogy néz már ki.

Nagyon kellemetlen, fárasztó társaság az olyan ember, aki nem szereti saját magát. Általában az alábbi viselkedésformák közül jellemző rájuk több is (nem mind egyszerre)

- Állandó bizonyítási kényszer, túlcsorduló, nagyon terhes "segíteni akarás".

- Téged is le akar húzni a saját szintjére. Pl. direkt szurkálódik, megvető pillantásokat ereszt meg, hogy érezd magad te is értéktelennek.

- Rendszeres témája más emberek szapulása (hátha így ő értékesebbnek tűnik).

- Valami megmagyarázhatalan okból egy darab sz*nak érzed magad a jelenlétében, pedig ez amúgy nem jellemző rád.

- Az önbizalomhiányát látszólag nagy egóval próbálja kompenzálni, harsány, dicsekszik.

- Nem veszi észre magát, minél inkább kerülik, ő annál erősebben tapad.

Ezek sajnálatra méltó dolgok, mert az önutálatnak komoly, általában gyerekkori gyökerei vannak, és az illető nem tehet róla. A környezete viszont nem tud ezen segíteni. Ő saját magán talán tudna hosszú évek alatt, esetleg terápiával, de kevesen ennyire tudatosak sajnos, úgyhogy marad nekik a nyomorult élet, a környzetük életének a megkeserítése, és ugyanennek a mintának a továbbadása a saját gyerekeik számára, úgyhogy a probléma öröklődik generációkon át.