Na, erre mit lehet mondani? Mi lehet a baja?

Sok mindent lehet, de semmit nem kell.

Semmi.

Örülj neki, hogy kitartó és céltudatos!

Nem gondoltál arra, hogy beszélj vele erről? Szeretnénk segíteni, de te ismered(?) őt, te tudod (vagy kellene tudnod), mi zajlik benne és körülötte.

A szenvedélyét amúgy megértem, mert én is írok. Beteg is vagyok, és volt, amikor ez jelentett egyedüli biztos pontot az életemben. Beszélgess vele, közeledj hozzá, érezze, hogy te mellette állsz, és nincs egyedül a világban. Ismerd meg, amit csinál, és ne ítélkezz felette, főleg ne rombold le, amit felépített! Támogasd őt, nem árt senkinek, és magának sem. Gondoskodj róla, és emlékeztesd, hogy vannak szükségletei. Nem halhat bele az alkotásba.

Kérlek, írd meg, ha történik valami. Szeretnék segíteni, de hirtelen csak ennyit tehettem.

Az én fiam a számítógépes játékokkal van (lenne) így. Persze ő tanulni sem akar... Tiszta apja. (Remélem én vagyok az)

Szóval, fiatalon én is ilyen voltam. Csak én nem írtam, vagy tanultam, hanem az elektronikával foglalkoztam. Ma már egyedül eltartom belőle a családomat, jó színvonalon. (2db majdnem új autó, családi ház, feleségem nem is dolgozik, tartozásom nincs, de van megtakarításom, ami csak hízik.) Ezt csak azért írtam, hogy nekem ennyit segített a megszállottság.

Valahol aggályosnak tartom, de az a kitartás, akaraterő, ami ehhez kell nagyon sokat segít az életben. Viszont kellene az egyensúly. Nekem nincsenek barátaim. Figyeljél rá, hogy ő ne essen ebbe a csapdába. Így nagyon nehéz lesz neki a csajozás is. Jobb ha azért pár hetente, nem sűrűbben, de részegen jön haza, cigiszagtól bűzölögve, egy szexpartiról (mint egy "rendes" gyerek). Én már sok mindent máshogy csinálnék. Csak süllyedek szégyeneben, hogy hány csajt hagytam ki akkoriban, mennyi szórakozásról lemondtam, mert nem érdekelt semmi más.

És azt is megjegyzem, ha ezen változtatni akarsz, akkor nagyon erős, és talán agresszív ellenállásba fogsz ütközni.