Csak nekem nem fér bele?
Elkezdtem beszélgetni egy sráccal.
Azt mondta nem akar ismerkedni, látja, hogy van párom, csak felkeltettem az érdeklődését.
Tisztáztam vele, hogy nem kérek bókokat és nem szeretném ha nyomulna. 2 napig normálisan beszéltünk, aztán olyan lett mintha egy másik emberrel beszéltem volna.
"Jó a cicid, majd ha szingli leszel lennék a pasid" és egyéb hasonló finomságokat mondott.
Felháborodott, hogy azt mondtam, hogy poénból se mondanék ilyet egy olyan embernek akivel most kezdtem beszélgetni. Még 10+ éves fiú-lány barátságba is csak a "bók" férne bele nálam (vagy ha poénkodunk ilyennel, de nem gondoljuk komolyan). Ezután letiltottam.
(A párom egyébként tudott róla, hogy megtalált egy ilyen ember. Nem titkoltam.)
Túlreagáltam? Csak én vagyok ilyen "karót nyelt"?
A leírtak alapján két dolgot tudok elképzelni:
A: előjött belőle a pszichopata, akit minden nő elutasít, és a hüllőagy átvette az irányítást, mert úgy érzi, az ilyenp primitív, enyhén agresszív dolgokkal visszaveszi a kontrollt
B: egy haverja megszívatta
Én férfiként nagyon nem bírom az olyan nőket, akik nem tudnak nemet mondani. Volt ilyen barátnőm, néha már azt éreztem, hogy vadeidegeneknek többet megenged, mint nekem. Mert hogy ő nem akar megbántani másokat, meg nem szeret másokkal rossz viszonyban lenni. De basszus, amikor volt, aki naponta tízszer írt SMS-t, meg félóránként hívta, hogy dugni akarna vele? "Természetesen" nem, hogy nem küldte el melegebb éghajlatra, de még azon morfondírozott, hogy mit írjon, hogy ne essen neki rosszul? Az, hogy nekem hogy esik az, hogy a random "rajongóinak" (akik között volt börtönviselt szexuális bűnöző, nyugdíjas szoknyapecér, meg házas ember is) a véleményével és érzéseivel többet foglalkozik, mint azzal, hogy én hogy érzek, arra azt mondom, hogy ott valami nagyon nincsen rendben. Nem feltételeztem, hogy tényleg akarna bármelyiktől bármit, de azért van egy határ, amin belülre nem kéne másokat beengedni. Ha valaki ezt mégis megteszi, azzal pont azt bántja meg, sőt, van, hogy alázza meg, akinek ő fontos.
Egyébként nyilván nem reagáltad túl. Inkább "alulreagáltad". Ha ő nem tudja tartani a határokat, akkor onnantól ignorálni kell.
Volt olyan lány, akivel a barátságunk bizony átlépett egyes íratlan határokat. De mindketten szinglik voltunk, és egyikünknek volt ellenére. Ilyen helyzetben én azt mondom, miért ne lehetne? Hogy kinek mi fér bele, azt ők maguk döntik el.
De ha valakinek valami nem fér bele, azt tiszteletben kell tartani. A barátság két ember kölcsönös szövetsége. Addig lehet benne elmenni, ameddig az mindkét félnek kellemes. Ha már csak az egyiknek kellemes, a másiknak kellemetlen, zavaró, vagy egyenesen kínos, az sehogy sem fér bele. Csak értelmes körökben ezt a másik fél meg szokta érteni. Ha mégsem, akkor nincs meg benne az a minimális tisztelet, ami alapvető bármilyen emberi kapcsolathoz.
Párkapcsolatban levővel meg evidens, hogy nem beszélünk így. Nem csak az a gond, hogy nem tudja, hol van a határ, de sem téged, sem mást nem tisztel, neki csak egy a lényeg, hogy megszerezzen.
Egyébként az említett lánnyal később összejöttünk, és azóta is együtt vagyunk.
#7: Nem, valóban nem.
De hogy utána nem tiltotta le a náthásba, sőt, még vacillál azon, hogy vajon engedje-e továbbra is ezt a debil nyomulást, az már a kérdező hibája.
De benne volt a kérdesben:
"..Ezután letiltottam..."
(szept.7.09:01)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!