Miért van az, hogy nem tudok elfelejteni egy barátságot?

Azért nem tudod elfelejteni, mert még mindig azt hiszed, hogy ő az az ember, aki a legjobb barátnőd volt és még mindig reménykedsz...

Ebben a helyzetben voltam én is.. 1 éve kezdődtek a problémák és pár hónapja lett véglegesen vége érettségi után (legjobb barátnők voltunk és azt írta, hogy már évi 1x sem szeretné ha beszélnénk, pedig boldog szülinapot szerintem még egy idegennek is odaböksz, ha megtudod, hogy aznap van).

Rengeteget sírtam, sőt a legjobb barátnőm elvesztése jobban fájt, mint bármilyen szakítás.. mert tényleg hittem abban, hogy örökké tart majd. Mindenben ott voltunk a másiknak és sose gondoltam volna, hogy valaha idejutunk. Úgy éreztem, hogy nemcsak őt vesztettem el, de magamat is.

Most már őszintén kijelenthetem, hogy nekem sikerült feldolgoznom. Ennek a "kulcsa" az volt, hogy változtattam a gondolkodásomon. Ugyanígy éreztem, mint te. Folyton nosztalgiáztam, hiányoltam.. és reménykedtem, hogyha nem is úgy mint régen, de ápolhatunk

majd valamilyen normális emberi kapcsolatot. Én ezeket tudom tanácsolni hátha segít neked(ne haragudj, ha hosszú lesz):

1. Sokat segít, ha realizálod azt, hogy ez már nem rajtad múlt! Te mindent megtettél és ő DÖNTÖTT így. Én is levelet írtam stb.. tényleg ennyit még nem tettem emberért.. és mégse! Pedig nálunk sem történt huu de akkora dolog. Végül azokkal lett újra jóban, akik kiközösítették (miattuk lettünk barátok, mert odamentem hozzá mikor sírva ment haza.. én egy ugródeszka voltam ebben az esetben) A való életben nem mindenki rendelkezik problémamegoldó képességgel/tud őszintén kommunikálni. De olyan is van, amikor csak egy okot keres a másik, amire foghatja, hogy miért NEM. Meg kell látnod a valódi oldalát. Írd ki magadból az érzéseidet. Kicsit olyan ez, mint a gyász.. Mert számodra a másik ember tényleg megszűnik! Neked nem ő, neked az az ember hiányzik, akit a legjobb barátnődnek hittél. Akiről sosem hitted volna, hogy egy nap így áll majd hozzád.

2. Ha van valami, ami rá emlékeztet dobd ki töröld ki... Nekem volt egy macim, amit tőle kaptam sőt hajlamos voltam visszanézegetni a régi képeinket stb. A macit kidobtam, az üzeneteket pedig töröltem. Őt pedig letiltottam. Mert már 1 éve sírtam miatta, és ha folyton őt látom mindenhol még a saját otthonomban is.. hogyan felejthetném el? (Lehet erre azt mondani, hogy gyerekes, de itt már csakis azt kell nézni mi a jó a mentális egészségednek.) Te számítasz, nem a múlt. Te nehezebb helyzetben vagy, ha még vannak közös pontok, amik összekötnek. Maradj semleges vele, ne mutass ki semmit, mert ezzel csak az egóját növeled. Ha azt látja jól vagy nélküle és MÁR TE nem akarod az őt fogja idegesíteni.. de akkor is csak az önbecsülése miatt. Mert az ilyen nem igaz barát! Lehet, hogy utána kezdeményez majd.. de ismétlem. Az az egója lesz, nem a szeretet. Azt, hogy mennyire "szeret" MOST mutatta meg. Ha visszajönne az egy teszt lenne az élettől, hogy vagy-e annyira h*lye, hogy nem tanultál a múltból és becsülöd e már végre magad.. megvolt az esélye! Nem is egyszer! Ő döntött így..veled megse beszélte normálisan. Viselje hát a következményeket. Nem lehet akárki az életed része.

3. Talán ez volt a legnehezebb: Fogadd el, hogy ő már nem az az ember. Ő már nem a legjobb barátnőd. Megváltozott, teljesen más ember lett. És ez így van rendjén! Mindannyian változunk, fejlődünk és sokszor el kell búcsúznunk másoktól. Légy hálás, azokért amiket megtanulhattál tőle... De ő nem az az ember, aki megígérte, hogy sosem bánt majd/örökké legjobb barátnők lesztek.

4. Foglald el magad, de tényleg! Kezdj bele új dolgokba, ismerj meg új embereket (a bizalmatlanságot, rossz érzéseket ne vidd tovább). Ha van valami, amit eddig sose mertél megcsinálni csináld, kezdj bele. Ha van rá lehetőséged utazz el, jót tesz a környezetváltozás. Töltsd időt a barátaiddal, túrázz,menj el sétálni vagy tégy akármit, ami boldoggá tesz. Ezt egy lehetőségként fogd fel. Igen ő már nem lesz az életed része.. de felépíthetsz egy sokkal jobb életet! Nélküle.

5. Tanulj a dologból.. Légy annyira független, hogyha már bárki kilép az életedből nem omlasz össze. Ezt úgy értem, hogy minden ember életének van egy "alapja". Ezt sokan hajlamosak másokra építeni..sőt.. túlságosan másokra építeni! És ahányszor kilép valaki az életéből egy ilyen embernek, összeomlik. Igen szeress másokat,élj.. De TE legyél a saját életed "alapja". Nem szabad ragaszkodni másokhoz, neki a múltban a helye. Az meg a másik, hogyha igaz barát lett volna sosem dob el, hanem igen is leült volna ôszintén megbeszélni veled és tett volna azért, hogy helyrehozzátok. Erre mástól kell megtudnod. Most még lehet nem tudod a miérteket. de évek múltán rájössz majd és azt mondhatod"dejó, hogy így alakult." Én is néha azt sem tudom régen mégis mit láttam az emberekben.

6. Becsüld meg azt, amid van a jelenben. Ezt azért mondom, mert amikor vele jóban voltam egy fiú miatt éreztem rosszul magam. Mindig arra koncentráltam, ami hiányzott/nem volt. És nem élveztem ki annyira pillanatokat, mindent magától értetődőnek vettem. Lehet, hogy amíg miatta rosszul érzed magad ott van egy csomó ember, aki szeret téged.. de nem élvezed ki a pillanatokat, mert agyban máshol jársz. Az ember élete egyről a kettőre megváltozhat. Lehet valaki kap egy ajánlatot és a világ másik felére költözik. (Remélem érted mire akarok kilyukadni) tényleg akármi, akármi megtörténhet.

7. Tedd fel magadnak a kérdéseket, de a válaszokat ne próbáld meg szépíteni. Mégis miért voltatok legjobb barátnők? Mi a közös bennetek? Mi tartotta össze ezt a barátságot? Mert nem a szeretet az biztos.. az ő részéről biztosan nem. Nagyon fáj erre ráeszmélni, hogy a másik nem is úgy szeretett.. de nem szabad tovább harcolni egy olyan emberért, aki fele ennyit sem tenne érted. Az is lehet, hogy csak most ismerted meg a valódi énjét. Ezeken gondolkodj el, sokkal könnyebb lesz lezárni.

Tényleg hosszú lett.. én ennyit tudok tanácsolni. Lehet most nem hiszed, hogy valaha sikerülni fog (én is azt hittem), de hidd el nekem, menni fog. Minden fejben dől el, csak kicsit másképp kell szemlélned a dolgokat. 100%-osan sosem fogod tudni elfelejteni. Úgy értem, néha-néha eszedbe juthat akár majd 60 évesen is. De már nem fogsz érezni semmit. És akkor fogod tudni, hogy már elengedted. Van is valami olyan idézet, hogy "nem akkor felejtetted el a másikat, ha nem gondolsz rá. Hanem, ha rágondolsz, de már nem érzel semmit. Nekem is néha beugrik a neve, de márcsak mosolyogva tekintek vissza. Egy szép emlék, így maradt meg nekem. Ha most azt mondaná kezdjük újra, nem akarnám.. Ez nem utálat,csak semlegesség. Már nem tudom őt szeretni, pont azért, mert ÉN mindent megtettem nem is tudom magam hibáztatni. Te is így leszel. Az hogy nem az életed része, többé már nem fog zavarni.

Vedd észre az igaz barátokat és szeresd magad annyira, hogy azt mond.. egy ilyen ember nem érdemel meg. Lesznek igaz barátaid. Nem könnyű, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy folyamat! De menni fog. Hajráá!!!