Lehetséges még valaha barátok leszünk? Vagy jobb az egészet elfelejteni.

26F vagyok, a barátnőm akiről szó lesz 24 éves. 6 éve kezdtünk el együtt dolgozni. Ugyanaz a végzettségünk ugyanabból az iskolából. Véletlenül jelentkezett ugyanarra a munkahelyre. Nyomdászok vagyunk meg egyszerre tervezők. Közösen dolgoztunk együtt csak párba, kollégák nélkül. Szóval csak mi voltunk egymásnak. Sok közös témának köszönhetően, nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Nagyon jó barátok lettünk, mindenbe segítettük egymást. De úgy a 4. évben, valami kattant az agyamban, lehet avval, hogy felnőttünk de mikor 22 éves lett én 24 évesen beleszerettem. Persze titkoltam az érzelmeimet sokáig. Addig a pillanatig még a 22. évébeben az akkori párja megcsalta és a legjobb barátnőjével összejött. Ez után drogokba folytotta a bánatát igazából. Nagyon megsajnáltam és mindenbe segítettem neki kihúzzam ebből a fekete gödörből. Ez alatt mondtam el neki az érzelmeimet miután megvádolt miért nem hagyom békén, miért számítok neki annyit, inkább meghalna. Sok idő kellett neki, de 1 évre rá, elengedte a volt barátját. Én is kicsit eltávolodtam tőle, mivel munkahelyet váltottam. De egy idő után felkeresett és ismét elkezdtünk barátkozni. Ez az idő alatt, pár hónapra rá őszintén a legjobb barátok lettünk egymásnak. Sőt annyira jóba lettünk, hogy még a saját munkahelyemre is áthívtam. És ott folytattuk a közös munkát, tényleg fantasztikus barátsággal. Annyira jól megvoltunk, hogy naponta akár órákat is leveleztünk, beszélgettünk egymással telefonon munkán kívül. Rengeteg hangüzenettel társalogtunk. Ekkor jött a bökkenő. Mivel tudom nem az én hibám, ez magától jön, de megint annyira megkedveltem, hogy ismét beleszerettem. Ezt ő is látta bennem, hogy szeretem. De úgy folytattuk a napjainkat mintha semmi sem történt volna. Ez addig ment, míg az egyik barátomba bele nem szeretett a lány. Hát sejthetitek depresszióba kerültem és összeestem. Nem is az miatt, hogy nem engem válaszott, meg azért, hogy a barátomba lett szerelmes. Hanem úgy megvádoltam saját magamat, miért nem vagyok én jó, mi a baj bennem? Rossz ember vagyok? Én nem érdemlem meg, hogy szeressenek? Folyton mondta, ezért is nem akarta elmondani nekem kibe szeretett belé, mert tudta, hogy ez lesz a végeredménye. Mivel az egyik legfontosabb ember lettem az életébe, és annyira akarta viszonozni az érzelmeim de sose tudta, de próbálta. Mert tudja én is jó ember vagyok és nem akar elveszíteni. Ez után, úgy döntöttünk jobb lenne ha tartanánk kicsit a távolságot. Elbúcsúztunk egymástól mint jó barátok. Én felmondtam a cégbe, mivel nem akartam neki rossz legyen. Más helyen dolgozok már. De így, hogy eltelt elég sok idő, már nincs az a szerelem amit éreztem iránta. Viszont csak egy rés maradt a szívembe, a hiány, hogy ő már nincs itt nekem, akivel lehet beszélni, hülyéskedni. De ez az idő alatt ő se keresett engemet, ahogy ismerem tiszteletbe akarta tartani azt, hogy távolságra van most szükségem az egésztől. Sok fájdalmat is okoztam neki is az egésszel avval, hogy beleszerettem, mert nem csak a kollégáját veszítette el, hanem az egyik legjobb barátját is.

És itt jönne most a kérdésem felétek. Ti mit tennétek a helyembe. Megpróbálnátok újra felépíteni a barátságot. Felkeresni a személyt? Vagy lehet a legjobb lenne ha soha többet nem beszélnénk? Annyi az egészről, hogy távkapcsolat lenne köztünk, ami lehet nem lenne rossz. Mindketten másik városban dolgozunk. Úgy érzem, sose fogok még egy ilyen barátot találni. Próbáljak meg mindent, hogy visszaszerezhessem? Vagy nem lenne korrekt mindazután, hogy cserben hagytam és megbántottam. Nem keresett azóta, eltelt már pár hónap. Nem tudom őszintén, lehet, hogy már elfelejtett. Számomra hiányzik. De félek igazából attól, hogy csak eltaszít. Ezért nem tudom más mit tenne a helyembe?

Bocsánat a hosszú üzenetért. :(