Miért morzsolódnak le szülés után a barátok?

Sok barátságnak a családalapítás jelenti a végét. Az ember nem tudja megosztani a figyelmét, idejét a családja és a barátai között. A barátok nehezen vagy nem viselik, hogy háttérbe szorulnak, nélkülözöttnek érzik magukat - és itt most lényegtelen, hogy ez az érzés megalapozott-e bennük vagy sem. Sok esetben a család addigi barátságon kívül eső pólusának hatására szakadnak meg a barátságok, - tiltakozik, ellenez, fenntartásokat támaszt, elutasít, (érzelmileg) zsarol. A környezet sem mindegy!

Pl. volt arra példa, hogy ártatlanul meg akartam látogatni az addig barátomnak hitt embert. Vittem egy üveg minőségi bort, ahogy - úgy véltem - illik és éppen nem volt otthon a "barátom". Az anyja neveletlen stílusban hajtott el, pedig semmi olyat nem tettem, ami erre okot adhatott volna, - még csak pár mondatban sem vázolta, hogy miként megy a sorsuk. Nekem ez azért esett rosszul, mert nem viselkedtem neveletlenül, nem viselkedtem úgy, mint aki ott akarja tölteni a következő három napot vagy esze ágában sincs elmenni addig, amíg tart a bor. -Ajándékba vittem és nem elfogyasztásra. Ezen túl is tudtam volna tenni magam, - mert a rokonait, kollégáit nem választhatja meg az ember, olyanok, amilyenek, - de ezek után még csak a szándékot sem láttam a néhai barátomban, hogy szeretne magyarázattal szolgálni vagy hogy megpróbált volna bármilyen szinten is kiállni értem. Kár volt eljutnunk eddig ahhoz, hogy megtudjam, nem kívánatos személy lettem a számukra! Csak addig voltam jó ennek a "barátnak", amíg együtt poharazgattunk az én környezetemben, amely napi szinten nyújtott menedéket számára a folyamatosan egymással balhézó szülei elől. Egyszer még megtaláltam a neten ezt a "barátot", de amikor az volt a legfontosabb esemény, élmény számára a találkozásunkkor - üdvözlés, köszönés helyett (!), - hogy ő "fideszes", akkor jöttem rá, hogy tényleg menthetetlen - és sorsára hagytam. -Nem a politikai orientáltsága miatt határolódtam el tőle, hanem azért, mert ez viszonyulás egyértelműen megmutatta, hogy valójában mennyit ért a személyem az ő kapcsolatrendszerében.

Mert a legtöbb anyuka, másról sem bír beszélni, mint a gyerekéről.

NEM érdekel. Meghallgatom röviden, néhány mondatban és ennyi, aztán beszéljünk másról.

Plusz a kedvencem, amikor "jaj, nem tudtam ki re bízni Robikát, úgyhogy elhoztam őt is, ugye nem baj?"

De, igen, baj, csak te nem érted, miért.

Ezutóbbinál kikérek egy kávét, megiszogatom és lépek, de addigra már 4x agyfszt kaptam Robikától, és hogy két mondatot nem lehet tőle mondani.