Miért nincs igénye az embereknek az emberi kapcsolatokra, az emberi társaságra?

Másfél éve költöztem országon belül. Keletről nyugatra. Teljesen egyedül, tehát senkit sem ismertem itt. De azóta sincs semmilyen ismerősi, baráti kapcsolatom, mert az emberek nem vevők a közeledésre. Már mindenhol próbáltam, munkahelyen, lakókörnyezetemben, tanfolyamon, rendezvényeken semmi eredmény. Kaptam egy csomó igéretet, hogy persze majd összefutunk máskor is. Aztán mikor szerveztem volna valami közös programot, vagy csak egy kávézást, sörözést nem lett belőle semmi, mert mindenki lemondta. Ilyen esetben mégis hogyan és hol kellene barátkoznom, vagy ismerkednem? Amúgy a legtöbb ember, akivel tettem egy próbát például a munkahelyemen, ők nem csak velem nem barátkoztak, hanem senkivel sem. Tehát gyanitom nem velem van a probléma. Ugyanigy a szomszédaim sem barátkoznak senkivel. Elvannak magukban, és kész.

A netet ne ajánljátok, mert nem virtuális barátra lenne szükségem, hanem hús-vér emberre, aki teljes valójában jelen van. Virtuális baráti köröm van, de velük soha nem tudnék programot szervezni a távolság miatt. Illetve ne ajánljátok, hogy csatlakozzak túratársaságokhoz. Gyűlölöm a túrázást.