Barátok nélkül hogy lehet élni?

Szerintem csak el kell fogadni, hogy az emberek nagy része nem vevő a mélynek mondott témákra.

Nyilván azok is előjönnek a közös programok és öröm-boldogság mellett, de a többségnek megvan a maga gondja, mindennapi problémája, élete, nem arra vágynak, hogy folyton egymás lelki gondjait kelljen ápolni.

Nem mind társas, <- lásd

Hogy a társasságodon lehet-e változtatni, azt nem tudom. Talán érdemes azzal is próbálkozni.

Én 25 éves koromig próbálkoztam barátkozással. Előtte pár évvel találtam rá páromra, aki a legjobb barátom. Akkor tudtam meg, hogy barátság csak azzal lesz, akivel első pillanattól kezdve össze vagyunk hangolódva és gördülékenyen mennek a dolgok. Addig mindig csak ilyen erőltetett ismertségeim voltak, ahol minden pillanatnyi figyelemért meg kellett küzdenem, le kellett nyűgöznöm a másikat, hogy foglalklzzon velem, mindig én kerestem, mindig én kezdeményeztem.

Szóval még 2-3 évig kerestem aktívan kapcsolatokat barátság céljából, de felesleges volt minden erőfeszítés. Azóta nem erőlködöm. Eljárok, kimozsulok, összehoz a sors emberekkel... akivel kell, azzal majd barátságban leszek. 5 év alatt nem találkoztam ilyennel.