Miért nem találunk magunkhoz való embereket? Örökre barátok nélkül maradunk?

Fiatal nő vagyok külső ránézésre szinte teljes élettel. Boldog párkapcsolatban élek, a férjemmel szinte mindenünk megvan, tehát az anyagiakra nem lehet panaszunk. Adunk a megjelenésünkre, mindketten tanult emberek vagyunk és mindketten folyamatosan képezzük magunkat szakmában, hobbiban, nyelvet tanulunk…stb., tehát tudatosan és aktívan élünk.

Az egyetlen egy terület, amit viszont kész csődként élek meg, az a társasági életünk. Jól lekötjük magunkat, a párom kényszerből sokat túlórázik, nekem pedig rengeteg hobbim van, de mind magányos tevékenységek. Egy közepes méretű iparvárosban élünk, ahol nem sok értelmiségi él, a többség betanított munkából tartja fenn magát, ami az egész város életére rányomja a bélyegét. Elég lepukkant a környék és kevés a szórakozási lehetőség.

Az utóbbi években sokszor megkaptuk, hogy a nálunk szegényebbek kinéztek minket. „Jól megy”, „gazdagék”, „te csak ne panaszkodj, mert neked a legkönnyebb” és hasonló beszólások százát kaptuk már meg. Úgyhogy inkább magunkhoz hasonlóakkal akarok barátkozni. El akarom mesélni valakinek, ha érdekes helyen jártam (most titikolózunk sokszor!), és nem akarom, hogy kinézzenek érte, „mert nekem bezzeg van pénzem rá”. Kellemes kerti partikat akarok. Közös nyaralást normális helyeken, ahol nem szólnak meg minket, hogy „túl nagy lábon élünk”.

De honnan lehetnének barátaink? Sorolom...

Szomszédok: Több ingatlanunk is van/volt, de eddig egyet kivéve mindenhol putris szomszédaink lettek. Én odaállítok a drága autóval a sok tízmilliós új házba, és mellénk költözik egy minimálbéres, esetenként akár kisebbségi család a maguk megjelenésével. Ki vagyok bukva erre az utóbbi időben, mert megvettünk egy nagyon drága telket, a város egyik legjobb részén, erre építési vállalkozók putris lakótelepet csináltak a telkünk köré a szomszéd telkeken, ahol talán nem lesz egy normálisan szituált szomszéd sem. Tehát szomszédok kilőve.

Család: A család sem opció, kb gyerekkorunk óta senkivel nem találtuk meg a közös hangot, csak egy-két messzi rokonnal, akik hozzánk hasonlók, de ők sem a mi korosztályunk. Szeretek ezekkel a messzi rokonokkal beszélgetni, de ritkán van alkalom erre. A szüleink és a testvéreink pedig fújtatnak ránk, mióta vittük valamire. A páromat kulimunkásnak szánták, mégis sikeres vállalkozó lett, ami zavarja a szüleit. Engem meg nem tudom hova szántak, de ezerszer véghallgattam, hogy a híd alatt fogom végezni nélkülük – és nem így lett.

Régi barátok: A régi barátainkkal szinte mind kikopott a kapcsolat. Volt, aki csak úgy eltűnt, és több is volt, akit szerintem zavartak a sikereink. Van, aki a mai napig haragszik ránk és fogalmunk sincs, miért.

Újakat szerezni: Új barátokat szerezni pedig nagyon kevés időnk van. Én hobbi kapcsán próbálkoztam, de általában ott is kijön, hogy kitartóbb, lelkesebb vagyok és anyagilag is több lehetőségem van. Valahogy mintha több lenne bennem az életerő, a „szusz”, mint a magyarok többségében. Mindig csak megyek előre, sokan pedig szerintem ez miatt buzgó mócsingnak tartanak, aki mindig sokat akar.

A kérdés: Szerintetek hol találhatnánk magunkhoz hasonlóakat? Jobban szituált, értelmes, sikeres emberek milyen környezetben érhetők el? Hogy szerezzünk hozzánk illő barátokat? Vannak gazdagabb ismerőseink, de ők mind tele vannak barátokkal, csak valahogy nekünk nem sikerül.