A családalapítás baráti kör vesztéssel jár általában?
Egy jó barátom akivel korábban egy hullámhosszon voltunk, sok közös érdeklődési kör stb.. mióta családja és felesége van egyre kevésbé érzem, hogy jól meglennénk egymás társaságában
Egyértelmű, hogy a családja, felesége és a gyerekei a legfontosabbak, és nekem meg nincs kedvem állandóan 3. keréknek érezni magam amikor meglátogatom őket
Úgy érzem, hogy az egyetlen megoldás az az, hogy ha én is családot alapítok és gyerekeim lesznek akkor már hasonló prioritásaink lesznek és újra jobb viszonyba leszünk
De így erőltetett, érdemes hagyni ilyenkor?
Még volt, hogy rá is kérdezett múltkor, hogy "mi történt, mi ez a váltás"?
Én meg elmondtam, és megértően válaszolt, de attól függetlenül nem változik semmi, nem is lenne normális ha változna, az a normális, ha a felesége és a gyerekei az elsődleges prioritás, de ez a 3. kerekezés erőltetett akár hogyan is forgatom magam mentálisan
9: miért kellene, hogy bűntudatod legyen?!
Ha nincs kedved, akkor nem kell.
Sokkal rosszabb, ha megjátszanád, hogy van. Mert az csak időpazarlás lenne mindkettőtöknek.
Amúgy most mit értünk harmadik kerekezés alatt?
Mert vannak haverok, akik olyanom mint egy rossz barátnő. Vannak akik a barátságaikat már kapcsolatként élik meg és elvárják és meg is adják a prioritást.
Csak nyilván ettől még nem kapcsolat, a másiknak meg kialakul az élete, ott a család, más barátok, stb.
14: na de ha havonta leül egy fél órára kávézni, az mitől barátság?!
És nem felszámolta, hanem lekoptak...
14:
Tapasztalataim szerint (meg az itteni kommentek alapján is) nem ez szokott lenni a gond. Hanem azzal,hogy ha esetleg a kávézás közben felmerül a gyerektéma,ugyanis egy szülőt -főleg nagyon pici gyerekkel- hetekig,akár hónapokig nem ér más inger,amiről beszélhetne. Azt meg nem lehet elvárni,hogy a néhány napos/hetes csecsemőt passzolja bébiszitternek,hogy csavaroghasson. Viszont ha meg már elkezd a gyerekéről beszélni,legtöbb esetben ez van,mint itt is,egyből jön a panaszáradat,merthogy "csak erről tud beszélni" "olyan uncsi lett" "ez nem az az ember,akit megszerettem" stb....most komolyan,van elég gondja valószínűleg,köteles lenne ezt hallgatni az állítólagos barátaitól? Én nem mondom,hogy a barátoknak is családot kéne alapítania hozzá,mert senkinek nem KELL. Épp ezaz,hogy ha egy barátság nem működik,csak akkor,ha tök egyformák vagyunk,akkor nem barátság. Az a lényege,hogy elfogadjuk és támogatjuk a másikat úgy,ahogy van. Tehát ha valaki szülő,azzal együtt is elfogadjuk,nem próbáljuk meg újra a régi önmagát formálni belőle. Türelmesen ki kell várni,amíg lezajlik a kisgyerekes időszak,aztán szép lassan el lehet kezdeni haladni.
Én magam! mondom fel azokat a barátságokat, ahol megszületett a gyerek. Miért? Mert onnantól kezdve 95%-ban a gyerek legújabb, számomra totál érdektelen dolgairól megy a beszéd, de a legjobb, amikor a kávézáshoz elhozza, mert "nem tudta kire bízni".
Értem, de akkor mondja azt, hogy a gyerekemmel meygek, akire non-stop figyelnem kell, szóval inkább ne is gyere, mert rád nem lesz időm.
Nekem is könnyebb az ilyen emberrel minimálisra redukálni a kapcsolatot, és szívfájdalom nélkül megteszem, mert nála többé nem a bartáságunk a fontos, hanem a gyereke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!