A legjobb barátnőm haragszik és meg van sértődve, mert terhes lettem? Hogy kezeljem?

Majd' 10 éve vagyunk legjobb barátnők, és ez tényleg olyan, hogy mindent tudunk a másikról, akármikor hívhatom, bármi bajom van, segít.

3 éve vagyok a párommal. A legjobb barátnőm nem kedveli, vagyis nem az, hogy nem kedveli, hanem nehezen szokta meg azt, hogy vagyok én és ő, valamint én és a párom. És hogy már nem érek rá csak úgy kiruccanni egy hosszúhétvégére Olaszországba vele, mert nekünk arra a hétvégére már programunk van. Vagy nem tudunk egy héten 3 pizsibulit tartani, mert én a párommal is szeretnék lenni. És ő nagyon pesszimista a szerelem terén, szerinte nincsen tartós kapcsolat, a monogámia hülyeség és minek kéne egyetlen férfival összekötni az életét... Sokáig én is így gondoltam, az egyetem alatt több szerelmi csalódás is ért és volt nekem is egy ilyen korszakom, amikor menekültem az érzések elől. Ő ebben kicsit benne ragadt. Mondta is, hogy ne is beszéljek a páromról, mert úgyis szakítani fogunk előbb, vagy utóbb...

Elmondtam neki, hogy terhes vagyok(terveztük). Erre kiakadt és megsértődött, hogy én sem hittem soha a szerelemben, régen is megmondtam, hogy nekem aztán nem kell gyerek soha és hogy én egy férfi miatt eldobom az elveimet, mert neki akarok tetszeni. Közben szó sincs erről, de szerintem nagyon sok egyetemista lány mondja azt 20-23 évesen két buli és egy randi között, hogy na ő aztán sosem állapodik meg, neki tökéletes az az élet, hogy bulizik, bruncholni jár, utazgat, szórakozik és nincs felelősség a vállán. És hogy már így is lerázom folyton, egy folyton üvöltő gyerek mellett ennyi időt se fogok vele tölteni. Ez a "lerázás" kimerült abban, hogy ő szerda este felhívott, hogy talált jó áron repülőjegyet Dubaiba, és adjuramisten én csütörtök éjszaka menjek vele el 1 hétre. Mondtam, hogy nem tudok, pénteken megyünk anyósomékhoz vasárnapig, utána az én szüleimnél leszünk. És már voltunk együtt idén nyaralni amúgy, szóval nem értettem ezen se a sértődését. Vagy elmegyünk vacsorázni, ő közben felhív, hogy unatkozik, menjek el vele moziba. Ilyenkor sem lemondom, hanem mondom, hogy most nem érek rá, menjünk később/másnap. Nem, ő most akar, de akkor békén is hagy, ha ekkora a szerelem.

Szóval én sokszor, ha nem is érek rá azonnal, ajánlok alternatívákat, most is mondtam, hogy akár jöjjön el velünk a párom szüleihez, nagyon kedves emberek és már sokat meséltem róla nekik, utána meg megyünk anyukámékhoz (velük nagyon jóban van). De ha ő valamit kitalál, akkor nem enged belőle 1 centit sem.

Én most is boldog vagyok, hatalmas az örömöm. Ő annyit reagált flegmán, hogy gratulál, bár előbb utóbb úgyis egyedülálló anya leszek, abban már kevés boldogság lesz. Meg hogy ezentúl ne árasszam el majd kisbabás fotókkal, mert az összes ugyanolyan és nem izgatja túlzottan a gyereknevelés, meg hogy éppen mim fáj, hol fáj.