Baj az, hogy ha a barátaimmal ellentétben fiatal létemre nem érdekel a bulizás?

Nyáron rendszerint leginkább otthon ülök, ennek több oka van. Vidéki vagyok és nincs helyben lehetőségem semmire, se munka se szórakozás. Illetve a barátaimtól is messzebb lakom, ők meg szinte egy helyen, így evidens, hogy kicsit kimaradok a dolgokból. És amikor találkozunk, hallom tőlük, hogy mennyit buliznak, mennyi mindenkit ismernek meg, szórakoznak és élik az életüket, ahogy a korom beliek általában szokták. Furcsán érzem magam, hogy ebből is kimaradok. És bennem van egy fajta félelem, hogy ezáltal lemaradok a fiatal koromról tulajdonképpen. Erre most csak ráparázok, mivel körülöttem mindenki ilyen és ez egy fajta nyomás, hogy nekem is ilyennek kell lenni, ha nem akarok kilógni a sorból, vagy tényleg kimaradok valamiből?

Őszintén szólva ez a szórakozó helyes meg bulikba járós dolog tényleg nem érdekel. Még új embereket megismerni vagy akár ismerkedni érdekelne is, de nem abban a közegben. De nem tudom hova kellene akkor mennem, illetve kivel. Az is lehet, hogy már csak megszokásból vagyunk barátok, mert az érdeklődési köreink nagyon különböznek, az enyém az övéktől legalábbis mindenképpen. Eléggé sajátos, nem ismerek senkit a környezetemben, akiket hasonló szinten érdekelnének hasonló dolgok.

Normális az, hogy nem érdekel, ami mindenki mást igen? Kihagyok így valamit?

Lehet nem fogalmaztam jól, vagy valamit kihagytam de remélem érthető mi a problémám.