Miért van az, hogy magányosnak vallják magukat, de mégse értékelik ha valaki beszélget velük? Nem egy ilyen lánnyal, hölggyel futottam össze.
Mikor nekik van beszélhetnékük, keresnek, de sokszor kibújnak a beszélgetés alól ha én szeretnék :(
Ráadásul hazudozva, h most ezért, most azért nem alkalmas.
Nekem van családom. Feleségem, fiam. Mégis magányosnak érzem magam, mert rajtuk kívül nem igazán beszélek senkivel. Munkámat is egyedül végzem.
Szóval ha lenne olyan hölgy lakhelytől, családi állapottól függetlenül akinek van kedve társalogni. Szívesen beszélgetek. 39éves vagyok.
4: Valószínűleg csak femininebb férfi, ezért keres nőt. Hány olyan nő van, aki jobban szeret fiúkkal/férfiakkal barátkozni? Ugyanaz a két dolog.
Vannak olyan emberek, akik mellett csak magányosabbnak érzi magát az ember. Ha csak akkor beszélnek veled, mikor nekik van bajuk, akkor ez csak érdekbarátság.
Az hogy valaki magányos, nem azt jelenti hogy akárkivel hajlandó lenne együtt lenni, csak hogy legyen valaki.
Sokszor az ember pont azért magányos, mert nem talál olyat aki megüti a mércét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!