Miért érzem magam magányosnak?
Valamiért nagyon egyedül érzem magam. Hiába vannak barátaim, úgy érzem, mindenkitől távol vagyok.
Én nem vagyok jó a kapcsolattartásban, általában nem én szervezem meg a programokat az ismerőseimmel.Most benne vagyok egy 6 fős társaságban (velem együtt) de senkivel sem szoktam négyszemközt beszélgetni, vagy ha igen, akkor is max. az egyetemi dolgokról. Mert évfolyamtársak vagyunk. De úgy amúgy semmiben sem hasonlítok rájuk. Alapból is egy introvertált személy vagyok és most teljesen azt érzem, az ő elvárásaiknak nem tudnék megfelelni sehogy sem.
Középiskolában lett először barátnőm, vele azóta is jó a kapcsolatom, de mivel már nem egy városban élünk, nagyon ritkán találkozunk. Ő azt mondta, ő már feladta, hogy felnőttként barátai legyenek, örül, hogy jóban van pár kollégájával, megtalálta élete párját és ennyi.
Hát, én jelen pillanatban nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel sajnos. Emiatt nagyon szorongok és önértékelési zavarom van. Pszichológia szakon végzek idén, de annyira elhagyott a motivációm, hogy a szakdolgozatomra sem tudom, hogy hányast fogok kapni.Az összes barátnőm mutogatta mindenkinek, én meg a konzulensemnek sem mertem megmondani, hogy rengeteget sírtam, így sajnálom, hogy csalódást okozok ezzel a dolgozattal, de képtelen voltam átlátni a témát és összeszedni magamat. Szóval előzetesen neki se volt lehetősége javítani, tanácsot adni, és másnak se mutattam meg, hogy olvassa el, annyira szégyellem magam.
A barátaim mind PhD-ra akarnak menni, engem ezzel a dolgozattal biztosan nem vesznek fel, de azt sem tudom, milyen irányba indulhatnék el pszichológusként. 1 dolog biztos, valamit el kell döntsek, mert drágák a szakképzések és a kezdő pszichológusokat nem fizetik meg.
Hát, a PhD-ra vágyó barátaimnak ilyen és ehhez hasonló gondjaik nincsenek, én teljesen aliennek érzem magam.
Megőrjít, hogy nemhogy azt se látom, 5 év múlva hol leszek, de azt sem, hogy szeptembertől mit fogok csinálni. Márpedig állást már most azonnal el kell kezdenem keresni. :(
Senki sincs, akivel erről beszélhetnék, vagyis inkább nem merek. Tiszta aliennek érzem magam.
Én azt vártam az egyetemtől, hogy lesz egy baráti társaságom, hát nem lett. Egy barátnő, de ő is inkább ez a csoporttárs jelleg. Most végzek alapképzésen, de kilátástalanságot érzek, és hogy sosem lesznek barátaim, mert ezután már még nehezebb lesz szerezni, egy munkahelyen nem barátkoznak az emberek, csak munkatársi kapcsolat van stb.
Szerintem ez egyben egy kapunyitási pánik is nekünk, de teljesen átérzem, amit leírtál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!