Csak szerintem volt elég szemét dolog ez tőle?

Most vagyok az első gimis évem végén. Egészen ovitól 8-ig volt egy legjobb barátnőm, akivel sülve-főve együtt voltunk mindig is. Aztán nyolcadik elején megromlott a kapcsolatunk, eltávolodtunk egymástól. Ennek ellenére én úgy hiszem, sosem utáltuk egymást, mai napig köszönőviszonyban vagyunk, meg vagyunk egymás mellett ha kell, de magunktól nem keressük egymás társaságát, érthető módon.

Amikor mi nyolcadikban eltávolodtunk egymástól, nekem kialakult egy szorors barátságom egy másik lánnyal, akivel szintén kisiskolás korunk óta ismerjük egymást, de vele nem voltunk soha annyira jó barátnők, viszont egész évben én őt a legjobb barátnőmnek tekintettem, és ez kölcsönös is volt. Most, hogy bekerültünk gimibe, ők ketten (a volt barátnőm és az utóbb említett lány) egy osztályba kerültek, én pedig egy másikba. Ezzel minden rendben lett volna, továbbra is tartottuk a kapcsolatot, stb.

Idővel ők viszont elkezdtek egyre közelebb kerülni egymáshoz, mostanra már mondhatni legjobb barátnők. A barátnőm inkább szervez ezzel a lánnyal programot, minthogy velem lenne. Rosszul esik ez nekem, hiszen tudja, hogy mennyire sok fájdalmam volt a másik lány miatt, így nem értem miért barátkozik vele. Nyilván, azt nem tudom neki mondani, hogy ne barátkozzanak, mert én úgy szeretném. Szerintetek sem volt ez szép tőle?