Hogyan dolgozzam fel? (hosszú)

Adott egy gyermekkori barátság.

Ami felnőtt korunkra is megmaradt, legjobb barátnők voltunk.

Nekem előbb lett komolyabb kapcsolatom és amennyire tudtam egyensúlyozni mindig megoldottam hogy beszéljünk találkozzunk. Neki sokáig nem jött össze egy normális kapcsolat, de én mindig ott voltam számára. Volt hogy órákat beszéltünk telefonon, párom nélkül vagy párommal is csináltunk közösen programot.

Végül ő neki is össze jött a nagy ő és teljesen elhanyagolt. Persze beszéltünk massengeren, de már külön talik nem voltak, ahhoz hogy még párosban menjünk valamerre ahhoz még nem volt neki olyan komoly. Megértettem. Így én vártam... Csak aztán akkor beszéltünk ha én kerestem, vissza felé már nem jött érdeklődés. Persze ha az ember lánya szerelmes tudom milyen, lila köd stb stb... Próbáltam türelmes lenni, de legbelül még is fájt hogy elvesztittem az életemben egy nagyon fontos személyt lelkitársat.

Majd teltek a hónapok. Végül lettek közös programok, úgy látszott ez működik a fiúk is össze barátkoztak. Még barátnőm mondta mennyire jó volt látni és akár közös nyaralást is tervezhetnénk a közel jövőben . Közben érdekes mert messengeren továbbra is olyan távolság tartó maradt.

Én közben össze házasodtam párommal elhívtuk őket az eksüvőre lagziba, ők is tervezték a sajátjukat. Alakult mindkettőnk élete, majd esküvő után belevágtunk a babaprojektbe, és ők is. Még mondogattuk mikor össze jártunk jaj de jo lenne ha egy időben lennék terhesek majd toljuk együtt a babakocsit majd babázunk, esetleges keresztszülőség is feljött ő részükről témába. Aztán eltelt félév én teherbe estem. Elég kellemetlennek éreztem a nagy örömöm mesélni tudatában annak hogy nekik sajnos még nem jött össze. Nem akartam hogy rosszul essen neki.

De azután mondhatni teljesen megszűntem létezni számára. Ha kerestem őt egy nagyon semmilyen beszélgetésbe bele ment, de most már ott tartunk hogy vissza sem ír, meg se nézi az üzenetem. Pedig nem vesztünk össze, nyilván hozzá voltam szokva hogy nem mindig ír, de most teljesen megszakította velem a kapcsolatot. Se szülinapot névnapot nem köszönt , sem ünnepet. Peidg ha még megis feledkeztünk egy egy eseményről azért felköszöntöttük a másikat.

Novemberben megszültem a pici fiam, természetesen én naiv értesítettem mint legjobb barátnőmet, normálisan reagált, de lassan féléves lesz a fiam nem is érdeklődik, egyszer sem irt rám , nem is jöttek át azóta sem... Értesülésem szerint nekik azota sem jött össze a baba, ami engem is elszomorit és sajnálom hogy ilyen nehéz helyzetben vannak.

Tudom hogy ennek a barátságnak már annyi.. A kérdésem az lenne hogyan tudnám ezt elengedni, nagyon kötődök még ezek után is a barátnőmhöz. Nagyon régóta ismerjük egymást tényleg joban rosszban együtt voltunk a másik mellett. Nehezen tudom elengedni. Legutóbbi üzenetem is arról szólt hogy, jöjjenek el ha úgy látják várjuk szeretettel őket egy dumcsizásra. De még sem nézte az üzenetem.

Érdemes lenne teljesen feladnom?

Nyilván nem akarok rámenős lenni, meg sosem jartam a nyakukra sem. De ezt úgy látom bekell fejezni.

27/l