Kerjek bocsanatot a legjobb baratomtol?

Örülj, hogy megszabadultál egy rosszindulatú embertől.

Nem is értem, hogy sokan miért szeretnek szenvedni.

Bocsánatot semmiképp ne kérj azért, mert őszinte voltál vele. Szóltál neki, hogy zavar a bunkóság, és ezt jól tetted.

Ha úgy gondolod, hogy folytatnád még vele a barátságot, akkor ráírhatsz, nyithatsz, okos enged, szamár szenved alapon, de semmiképpen nem kell bocsánatot kérned, nincs miért, sőt, neki kéne, ha nagyon nézegetitek a dolgot.

Ha késztetést érzel abban, hogy kitárgyaljátok, hogy ez mi volt, akkor szóba hozhatod, de felül is emelkedhetsz rajta, max ha újrakezdi, akkor rákérdezhetsz, hogy ez miért csinálja, mert nagyon irigység-szaga van.

Szóval egy - max két esélyt adnék még neki, aztán tényleg lezárnám, ha nem képes változtatni a viselkedésén. Esetleg mondd el neki, ha legközelebb szóba kerül, hogy konkrétan mit szeretnétek, milyen viselkedést egymástól, hogy kölcsönösen jól érezzétek magatokat.

Pl. lehet, hogy őt baromira irritálja a baba-téma, mert neki pl. nincs, nem tud hozzászólni, lakás-ügy is nyomasztja... tehát ezt se kell neki mutogatni, és akkor szürcsölhettek egy teát egy teázóban, vagy hasonló.

De én jelezném, hogy a rosszindulatú megjegyzések nem férnek nálam bele a barátságba.

Hát ha jó barátnők vagytok, akkor jó lenne ezt kibeszélni, kipiszkálni ezt a tüskét, talán ő is tudna örülni a te örömödnek, ahogy te is az ő örömének.

"A barát öröme áldás" - ez valami tibeti filmből vett idézet, ami bennem maradt.

Tényleg gáz, ha meg kell tagadni magadat, mint ahogy neki se kell a munkát, a haját, az ügyességét titkolnia. De próbáljátok ezt megbeszélni, ne menjen már rá egy barátság valami idiótaságra.