Érezted már úgy, hogy szégyelled, hogy valakivel barátkozol, de ennek ellenére kedvelted?

Hát, szerintem ez nagyon összetet és szerintem tök fontos, hogy ilyen részleteket észreveszel magadban és megpróbálod megérteni. Szerintem is érdekes a miértje, nálam is van hasonló.

Szerintem az lehet, hogy valahogy tudjuk, hogy olyan a világ, hogy nem fogad el dolgokat, embereket, akik különböznek. Pedig a konkrét esetben miért lenne baj, ha valaki buta. Egy kutya sem okos pl és szeretjük és sok embernek a legfontosabb élőlény.

Hasonló ahhoz is, amikor mi nem tudunk valami alapvetőet, amiről tudjuk hogy mindenki igen. És akkor az az érzés, amikor kérdeznünk kell. Hogy inkább lapítanánk, de ha nem kérdezünk nem tudjuk meg. És itt is azért félünk, mert ott véljük a másik ítéletét. Hogy majd meghatározza ez a kérdés, hogy mit gondolnak rólunk. Amúgy pl amerikaiek ebben sokkal jobbak, kérdeznek mindent zavarbajövetel nélkül, szóval ez európában sokkal erősebb.

Szóval hiába te nem ítéled meg amikor butaságot mond, de mégis lehet azt gondolod más megfogja ítélni őt és még inkább esetleg téged. Szerintem ez a félelem az ok. És később meg attól való félelem, hogy megint ilyen helyzet lehet.

Szerintem nagyon nagy bátorság kell és bízni abban, hogy tudjuk mi a jó és azt csinálni attól függetlenül ki mit gondol. Meg lehet másokban is bízni kell, hogy lehet elősször meglepődnek és esetleg ösztönösen reagálnak, de mégis tudják majd ők is ezt kezelni. Hogy most egy nem szokásos egyén van itt, nem a szokásos viselkedés játék lesz.

Egyébként ez a buta nagyon nehéz dolog. Mert sokszor a családi háttérrel, meg korábbi élettel függ össze. Ezért is van pl hogy aki rosszabb háttérből jön nehéz neki iskolában, mert más fajta a nyelvhasználat maga, és nem érti. De nem azért mert buta, hanem mert olyan neki mint egy külföldi nyelv kicsit, és ő nem ezt szokta meg. Én több értelmes embert ismerek, aki 30 fölött érettségizett. Egyszerűen az élete más vágányon indult. Szóval én óvatos lennék ezzel a buta dologgal is.

#2 :D hát, akkor tényleg nem egyszerű eset. De a baj szerintem nem vele van, hanem a világgal. Mit tehet ő arról, hogy nem érti :) Bár, ha esetleg ilyenkor erőszakos vagy valami és ő sem tudja elfogadni, hogy mások azt gondolják, hogy a sárkányok a mesékben élnek, akkor lehet nehezebb.

Szerintem a lényeg az, hogy neked nagyon erősen bíznod kell benne, hogy ez a toll/barát egy klassz kis dolog. És bízni, hogy majd rájönnek. Esetleg élvezhetnéd is, hogy bemutatod valakinek és hogy na ebből meg mi lesz és így figyelnéd ezzel meg mit tud kezdeni. Tényleg a bizolom a kulcs a világban asszem. Akkor is bízni a másikban, amikor butának tartja, hogy majd rájön, hogy nem csak ez számít. Ilyesmi talán.

Szerintem amikor kérdezik, hogy miért barátkozol vele, akkor ne magyarázkodj, hanem mondd az igazat tök egyszerűen, hogy kedveled, jó érzés vele lenni vagy amit épp van benned. És kérd hogy adjanak neki időt, ne felületileg ítéljék meg a sárkányok alapján :D

Szerintem ez klassz dolog, hogy az okosak és a buták is együtt élnek és tudják élvezni egymás társaságát, tudnak közös felületet találni. Erre kell megtanítgatnod a világot. Ez a te feladatod! :)