Egy ismerősre mikor vàlik baràttà?Hol van az a pont amikor màr nem csupàn ismerősnek tekintünk valakit?

Mindenkinél máshol. Van, aki hamar rámondja bárkire, hogy a barátja, utána meg folyton csalódik, és van, akinek ehhez évek kellenek. Teljesen változó, tényleg.

Én rendszeresen megjárom sajnos, mert hiába vagyok tudatosan távolságtartó, valamiért nagyon hamar a bizalmukba szoktak fogadni az emberek, én ilyenkor azt hiszem, barátok vagyunk, aztán kiderül, hogy mégsem, és jól pofára esem. Nyilván nem mindig, vannak évtizedes, kipróbált barátságaim, de ez a forgatókönyv mégis fájdalmasan gyakran előfordul. Amióta felismertem, tudatosan próbálok küzdeni ellene.

Úgy, hogy tudatosítom magamban, hogy ebbe nem kell belelátni semmit. :) Ez az esetek egy részében nem okoz nehézséget, de van, hogy az illető kifejezetten szimpatikus, örülök, hogy "barátok" lettük, és nagyon rossz, amikor kiderül, hogy mégsem. Az elmúlt egy-két évben két ilyen is volt, pedig nem vagyok már olyan fiatal.

Valószínűleg egyébként az lehet, hogy ők eleve ilyen típusok, mindenkinek nagyon hamar megnyílnak, és nem gondolnak mögé semmit. Egy zárkózottabb ember viszont magából indul ki, és azt gondolja, hogy ez valami komolyat jelent, hiszen ő nagyon megválogatja, kinek adja ki magát. Szóval ők sem akarnak semmi rosszat, csak ez nekik nagyon könnyen megy bárki felé.

Ezen most gondolkoztam el. Nekem, ha ez a 3 dolog megvan, akkor barátságról van szó:

- mélyebb dolgokról is beszélgetni, nem csak a felszín

- közös programok (munkán, iskolán, neten kívül)

- voltam már nála többször

Vannak olyanok, akikkel 1 vagy 2 dolog megvan, de nem gondolom, hogy ez barátság. Az én életemben így van jelenleg.