Gonosz vagyok, hogy egyre jobban idegesít a (szinte gyerekkkori) barátom?

Tudom, hogy ettől a jelzőtől sokan falra másznak, de azt kell mondjam, hogy a barátod egy nárcisztikus alak. Csak eszköz vagy a számár.

Én is ismertem ilyeneket, mára már minden kapcsolatot megszakítottam velük.

Kicsit a fiatalkori énemre ismertem a barátodban. Én is hasonlóan viselkedtem valakivel, akivel aztán sajnos megromlott a kapcsolat. Nem rosszindulatból, egyszerűen nem fogtam fel, hogy ez így nem oké, és nem csak rólam szól a kapcsolat. Ő soha nem panaszkodott, nem mondott semmit, csak szép lassan elmaradtak a találkozások.

Mindez az első páromnak köszönhetően változott meg. Ő azonnal megmondta, ha lustán/önzőn viselkedek, vagy nem vagyok rá tekintettel, és elmondta, hogy ettől ő hogy érzi magát. Megbeszéltük, kötöttünk kompromisszumokat, és utólag rájöttem, hogy én voltam a rossz barát a múltban.

Szerintem a te barátod sem teljesen veszett ügy, és nem feltétlenül nárcisztikus, valószínűleg ezért is kompenzál máshogy, ajándékokkal, meghívásokkal. Ha még nem tetted, beszélj vele, mondd el, hogy érzel. Pl a következő sörözésnél:

"Figyelj, sokadjára szervezünk melléd sörözéseket, amihez nekem egy órát kell utaznom. Ezt elég unfairnek érzem, és emiatt nem sok kedvem van találkozni. Mi lenne, ha következő alkalomnál te jönnél hozzám, vagy félúton néznénk ki egy helyet?"

És te ezek után mire jutottál, hogy

-rájöttél, hogy ez téged zavar

-jelezted is neki

-ő úgy reagált, ahogy (megsértődött)?

Most mire készülsz? Milyen érzést keltett benned?

Hogyan tovább?

Rengeteg barátság szakad meg annak köszönhetően, hogy felnövünk, mivel mindenki másképp fejlődik nem csak testileg, de szellemileg is, de azzal, hogy valami miatt egykor barátok lettetek nem szakad meg a kapcsolat, pedig ha elkezd idegesíteni és annak ellenére, hogy megbeszélitek se változnak a dolgok az a jele annak, hogy itt az ideje különválni.

Nézz meg egy gimnáziumi osztályt, akik kilencedikben legjobb barátok voltak 12.-re lehet nem is állnak egymással szóba.

Ugyanúgy lehet, hogy az alsóban volt az illetőnek egy legjobb barátja, de "egymásra untak" ötödikben.

Nekem is volt ilyen ismerősöm.

Ha én késtem és küldtem sms-t, hogy 10 percet kések csak indulásnál hasmenésem volt, akkor mindig húzta a száját, hogy kések. Viszont volt olyan, hogy megbeszéltük, hogy ötkor találkozunk, aztán 17:20-kor felhívtam, hogy hol van, mire mondta, hogy jaj mindjárt jön, aztán nevetgélve elmondta, hogy folyton kések, ezért azt hitte, most is fogok és leállt beszélgetni egy közvéleménykutatóval. Nem értettem, hogy miért nem írt legalább sms-t vagy hívott fel, hogy merre járok, nem bánom-e, ha ezt csinálja.

Ritkán jöttünk hozzám, mindig én mentem oda hozzá vagy a melóhelyéhez közeli helyre és rengetegszer írt a találkozásunk napján hajnalban, hogy mégsem ér rá, amikor én a napomat úgy szerveztem, hogy találkozok vele.

Nem igazán értette, hogy nincs annyi pénzem, hogy két kézzel szórjam, neki meg havi hetvenezer Ft + zsebpénze volt erre, ezért ha nem jártam el vele mindenfele akkor ment a műsor, hogy sajnálom rá a pénzt, máskor kisegített anyagilag, de utána számonkérte.

Mindig mesértődött valamin, volt hogy elbúcsúztunk és a metrón kaptam smst hogy amúgy ez meg az fájt neki és ott kellett pötyögnöm a választ a hazaúton, hogy bocsánat, nem így gondoltam, de élőben vagy telefonon is sértődékey volt, kiforgatta a szavaimat, magyarázkodnom kellett, hogy ezt nem így gondoltam.

De ő persze nyugodtan kakkanthatott a fejemre. Felhívott telefonon, elmondta részletesen, hogy mi volt vele, aztán amikor végre én következtem, gyorsan lerázott vagy kihangosított és elkezdett rámolni, Skypeon csetelni, tehát elterelte rólam a figyelmét. Elmondtam, hogy szerepelni fogok a rádióban, de nem hallgatott meg.

Gyakran leültem vele és ezt átbeszéltem, ilyenkor túl érzékenynek hívott vagy mondta, hogy igazam van aztán minden mardt ugyanúgy.

Én rájöttem, hogy neki nem barátra van szüksége, hanem egy lelkiszemetesládára meg arra, hogy ne egyedül kelljen ideoda mennie én meg nem akartam ez lenni, szóval leépítettem.

Nálam most ugyanez van. Ha hívom, megbeszéljük 1 hétre előre a dolgokat, lemondja mikor már csak 1 nap vyn vissza, mert az ő egyéb programjai olyan fáradztóak, más nem lehet fáradt...

Aztán akkor megy bárhová ha épp neki közel van, nehogymár utazni kelljen 15 percet.

Én már nem nagyon vagyok erre vevő, a társasága is iszonyú fárasztó, jobban lefáraszt agyilag mint anno egy egyetemi vizsga.

Még néha beszivatom, ugyanúgy lemondok valamit, ahogy ő szokta. Legutóbb a szülinapi meghívásomat mondta le, én meg most az övét.

Én már rég nem beszélnék vele, de levakarhatatlan, nárcisztikus ember, az anlakon is visszajön, ha kidobod az ajtón.