Mit tegyek, ha nem tudok beilleszkedni, barátságokat kötni a korombeliekkel?

Negyedik éve járok egyetemre és ez alatt az idő alatt egy barátot sem tudtam szerezni. Egyetlen egyszer sem jött hozzám oda egy lány szaktársam sem, nem is ülnek le mellém, sokan nem is köszönnek nekem. Én többször próbálkoztam (egyébként egyetemen kívül is pl. sport kapcsán, táborban vagy nyelvtanfolyamon), de igazából úgy érzem, hogy annyira mások vagyunk, hogy talán nem is érdemes erőltetni. Nem igazán tudok kapcsolódni ahhoz, ahogyan viselkednek (pl. hangosan vihognak, sikongatnak, ugrándoznak, énekelnek, táncolnak), amikről beszélgetnek vagy amik érdeklik őket (pl. k-pop, bulik, anime, pasik, mindenféle pletykák, az egyetem sz*r stb.). Az anyagiakat is egyfajta gátnak érzem, mert míg sokaknak teljesen hétköznapi dolog mondjuk a bruncholás, a Starbucks, a specialty kávék, a külföldi síelés, nyaralás stb., addig én ezeket a dolgokat nem engedhetem meg magamnak vagy legalábbis biztosan nem rendszeresen. Valamint a külsőmmel kapcsolatban is van egy ilyen érzésem, mert ugye egy csapatba verődnek a plázacicák, a szép lányok, az alter lányok stb. és én nem illek bele ezekbe a csoportokba, amolyan átlagos, csúnya vagy semmilyen vagyok hozzájuk képest. Sokszor azt érzem, hogy lenéznek, kaptam már negatív megjegyzéseket például amiatt is mert vidéki vagyok. Vagy például volt mikor levágtak egy csoportképről (mondjuk én eleve azt sem szeretem, hogy állandóan fotózkodni kell mindenhol), vagy például szimplán ott hagytak egyedül a semmi közepén, mert leléptek egy csapat fiúval. Fiúkkal sem jobb a helyzet egyébként, ők általában abszolút nem is tekintenek rám potenciális barátként vagy emberszámba sem vesznek.

Úgyhogy nem tudom mit csináljak, mert megváltozni nem tudok és nem is igazán szeretnék, de valamiért nem találkozom hozzám hasonló korombeliekkel. Holott nincsen bennem semmi extra, szerintem. Így pedig azért elég rossz, mert én is vágynék barátokra, beszélgetésekre, programokra csak nincsen kivel.

23/L