Miért nem találom a közös hangot a korombeliekkel, miért nem tudok velük barátkozni? 22/L

22 éves vagyok, egyetemre járok (most passzív féléven vagyok, de egyébként nappali tagozaton, alapszakon tanulok), kollégista voltam és most a szüleimmel élek, vannak háziállataink, egy-két barátom van, párkapcsolatom nincsen, hobbijaim leginkább a kreatív tevékenységek (pl. rajz, festés, barkácsolás, varrás és ilyesmi), szeretek még nyelveket tanulni és sorozatokat nézni és kirándulni vagy biciklizni is, most nem dolgozom, önkénteskedem, tök átlagosan nézek ki.... Csak azért soroltam fel pár dolgot rögtön így az elején, hogy lássátok, hogy egy tök átlagos lány vagyok, nincsen bennem semmi furcsa vagy taszító, ijesztő. Régen nem volt semmiféle gondom ezzel, a meglévő barátaimat is már gyerekkorom óta ismerem és általános vagy középiskolában is teljesen jól be tudtam illeszkedni az osztályomba. Viszont mióta egyetemre járok, szinte megszűnt a szociális életem. Egyetlen egy lánnyal lettem jóban az egyetemen és vele azért még tartjuk a kapcsolatot, de rajta kívül tényleg nincsen senki más és pl. amióta nem járok egyetemre a kutya sem kérdezte meg, hogy amúgy élek-e még. A mi esetünkben nem nagyon lehet beszélni egyetemi közösségről (nincsenek közös szakos programok, összejövetelek, bulik stb., illetve a kollégiumban sem voltak közösségi programok), de azért a legtöbbeknek a szakomon mégis lett egy-egy kialakult baráti társasága, és a koliban is legalább a szobán belül össze szoktak barátkozni az emberek (pl. az én volt lakótársaim is tök jóban voltak). Nekem viszont az említett lányon kívül tényleg nincsen senki más, pedig nyitott voltam, barátságos, segítőkész, odamentem másokhoz beszélgetni stb., de semmi. Viszont azt is észre kellett vennem, hogy nem mindig tudtam a szakos/kolis társaimmal beszélgetni, nem nagyon volt közös téma, közös pont, közös érdeklődés vagy sokan nem voltak szimpatikusak (pl. előítéletesek voltak, bunkó módon kibeszéltek másokat, lenézőek voltak), esetleg fura módon túl öregnek éreztem magam hozzájuk képest vagy őket tartottam gyerekesnek. Szóval valamiért ez nagyon nem akar sikerülni, de nem tudom az okát és nem tudom hogyan tudnék rajta változtatni.