Más is érzi idegennek magát a világban?

Mintha nem erre a bolygóra kellett volna születnek, földönkívülinek érzem magam. Egész egyszerűen másképp működök mint mások, és emellett morális szempontból jóval magasabb szinten is állok mint a többség, van empátiám, előbb gondolkodok és utána cselekszem vagy nyitom ki a szám, óvatos vagyok, hogy ne bántsak meg másokat. Ez ugye nem jellemző manapság szinte senkire és emiatt ki is közösítenek, mert milyen fura már, hogy nem hordasz össze minden ökörséget ami csak az eszedbe jut. Nem tudok hangosan gondolkodni.

Földönkívülinek érzem magam mert senki nem ért meg és én sem értek másokat. Az életem nagy részére a magány volt jellemző annak ellenére, hogy éreztem mindig is, hogy lett volna azért igényem normális kapcsolatokra, kölcsönös bizalomra, szeretetre, szerelemre. De úgy érzem az emberekkel ezt képtelenség megvalósítani mert nagyon komolytalanok, egyik napról a másikra változékonyak, hamar ellened szegülnek, kiszeretnek, cserben hagynak, megfeledkeznek rólad stb.

Félek is tőlük, pont azért mert nem értem hogy működnek és emiatt nem tudom mire is számítsak tőlük, meddig engedjem közel magamhoz őket stb. Eddig mindenki akivel valamilyen ismertségbe kerültem csalódást okozott, így joggal vélem úgy, hogy az ember többségével valamilyen probléma van, nem normálisak teljesen, betegek.

Ha más is érzi magát idegennek, hogyan sikerül megbirkóznia a mindennapokkal, munkával, kollégákkal, magánnyal?