Lehetséges valahogy változtatni ezeken?

Tavaly végeztem a középiskolával. Sok mindenből kimaradtam, de mégis sok olyan dolgot éltem át és realizáltam magamba, amit hogyha máshova megyek, nem tapasztalok meg, főleg az általános után. Rengeteg értékes és érdekes embert ismertem meg ott és az egész közösség, az egész hely, eléggé meghatározó volt. Talán soha máshol nem éreztem magam olyan jól, mint ott.

A helyzet az, hogy jelenleg muszáj dolgoznom, szóval a további tanulmányok is csak később válnak lehetővé. Viszont az a baj, hogy akármennyire is próbáltam/próbálok helytállni ebbe az egészbe, belsőleg teljesen befásultam (vagy nem tudom mi lenne erre a megfelelő kifejezés) azóta amióta véget ért az a bizonyos szakasz.

És bár tisztába vagyok azzal, hogy a munka már teljesen más világ, de sehol sem találkozok mostmár olyan emberekkel, mint amilyenekkel az alatt a négy év alatt. Hogyha vannak is korombeliek, valahogy nagyon nem tudok azonosulni velük és az esetek többségében inkább sz@rul érzem magam, főleg a jelenlegi munkahelyemen.

Őszintén szólva; fájó, hogy több havonta egyszer, vagy kétszer ha találkozunk pár elég fontos, középsuliból fennmaradt baráttal, persze ennek is megvannak az okai... De valahol mégis olyan érzés, mintha nem csak ezek a létező kapcsolatok, és atmoszféra halt volna meg, hanem én magam is.

Ezen kívül még csomó dolog úgyszintén kiesett az életemből. Azelőtt például imádtam különféle rajzokat, festményeket készíteni, időnként írni amatőr verset vagy slam szöveget, de mostmár az se megy. Valahogy nagyon kicsúszott a kezem alól az irányítás ilyen téren és úgy érzem a "tehetség" is. Amikor manapság leülök megpróbálni rajzolni valamit, amint belekezdek és látom hogy egy moslék amit a papírra hánytam, azonnal abbahagyom inkább. Emiatt pedig eléggé eltűnt a lelkesedésem ebbe az irányba, elvégre még egy ilyen apró dolog se alakul jól.

Ráadásul ami még szintén nagyon lelombozó, az az, hogy a szociális életem körülbelül nullára csökkent. A munkán kívül szinte sehova nem járok el, pedig nagyon is vágyom rá, de az esetek többségében ez nem megoldható, mert nincs is kivel elmenni olyan helyekre, ahol lehetőség lenne kicsit szórakozni és szocializálódni + idő sincs nagyon rá.

A középiskolás időszak is kissé paradoxon, mivel ahogyan írtam, hiába tapasztaltam meg ennek az egész művészetis világnak az ízét és azoknak az éveknek a szépségeit, valahogy kimaradt a szórakozás, a koncertek, meg úgy sok minden más is, amiből ma már szinte semmit nem tudok pótolni, mert mostmár nincs rá lehetőségem.

+Az elmúlt két évbe jó néhány negatív történés volt a családba is, amiknek egy részét már sajnos nem lehet helyrehozni, vagy visszahozni.