Miért vagyok ilyen? Hogy tudnék változtatni ezeken a tulajdonságokon?

A helyzet az, hogy egy szörnyen naiv, szeretetéhes, és képletesen vak személy vagyok, mintha egy rózsaszín álomvilágban élném mindennapjaimat. Annyira komolytalan személyiségem van, hogy az még viccnek is borzalmas...

Minden embert szeretek. Nem számít, hogy ki ő, miket mond, miket tett, az én szememben minden ember egyenlő... és bármilyen klisésen hangzik, ez sajnos tényleg így van. Ezért vagyok ennyire naiv.

Mindig elhiszem, hogy amennyiben én kedvesen viselkedek valakivel, ő is hasonlóan fog cselekedni, és ezért minden egyes rossz szóba bele tudnék betegedni... Túl könnyen ki tudnak használni, és még így sem veszítik el a bizalmam, újra és újra megkapják a következő esélyt, hogy eltapossanak...

Naiv vagyok, de még így sem tudok gyűlölni senkit, ez pedig szörnyen idegesít.

A másik dolog... mindig én vagyok a kezdeményező fél, aki jóvá akar tenni mindent, aki 5-10 perccel egy vita után már bocsánatért esedezik, és aki mindig mindent elnéz a másik embernek. Miért? Miért nem tudok normális ember módjára csak elrepülni mások érzései felett, és a saját sérelmeimen rágódni? Soha nem érdekel, hogy mekkora sebet okoz egy adott illető, mindig én vagyok a hibás. Túl könnyen ki tudnak használni...

Mégis mit tegyek? Elkeserít a személyiségem.