Mit csináljak? Várjak még vele? Vagy hagyjam is abba?

Általános iskolás korunk óta ismerjük egymást, már lassan 6 éve vagyunk a BFF-s.

Mindig egymás mellett voltunk, mindig ott voltunk, mikor szükségünk volt egymásra, mindig jó hangulatot teremtettünk. Sok közös érdeklődési körünk volt. Sok nevetés, emlékek, ciki sztorik, és ugyanannyira ismertük egymás helyzetét, mintha én magamról lenne szó.

Amióta gimisek lettünk,

Gyökeresen megváltozott minden, persze ezt is lassan megszoktuk és küzdöttünk azért, hogy nem legyen rossz.

Sikerült is.

Aztán lassan két éve, a barátnőmnek lett egy barátja. Én elfogadtam. Örültem.

Aztán volt ez az on-line oktatás, és nagyon depresszióba zúdított engem. 1. azért, mert nem mindig volt mellettem a barátnőm, mert el volt foglalva a barátjával. 2. állandóan tanultam éjjel-nappal, nem mozdultam ki a házból (volt olyan, mikor 1 hétig ki se tettem a lábam az udvarra).

És elkezdtem járni pszichológushoz. Természetesen nem látta rajtam semmilyen pszichés, mentális problémáimat.

Aztán a barátnőm egyre jobban és többször elhanyagolt, mert ott volt a barátja. Sokszor figyelmeztettem, hogy ez így nem jó. És mikor még közelebb kerültek egymáshoz, már teljesen elhagyott olyan mértékben, hogy egyedül érzem magam miatta. Erről beszélgettem a pszichológusommal, mondta, hogy az a bajom, hogy nem vagyok tisztában az érzelmekkel, nem látom magam előtt a jövőt. Rohadtul féltem, hogy elveszítem a barátnőmet a barátja miatt.

És most ott tartunk, hogy már semmi nem olyan volt, mint régen. Azok az érdeklődési körök, amik bennünk közös volt, azok tovatűntek. És amiket ő szeret (pl.: a mai tini lányos öltözékek; iPhone villogtatás; perverz és piszkos fantáziás dolgok, stb.) Ezek engem teljesen hidegen hagy, nem vagyok még érett ahhoz, hogy ilyeneket én is átvegyek.

Sokszor én írok rá, ha nem írok, akkor több napig is tart úgy, hogy semmit nem tudunk egymásról.

Amikor ő van nálam, akkor is a barátjával chatel, amikor én vagyok nála, akkor is. Amikor barátjához megy, vagy ő hozzá, akkor rólam teljesen megfeledkezik.

Erről már szóltam sokszor, de egyszerűen vak a szerelemtől. Én meg itt szenvedek lelkileg. Szinte már fuldoklok az idegességtől, a gondolatoktól.

Most ott vagyok, hogy engedjem el őt. De mi van, ha megbánom, vagy ő a tettei miatt?

Ti mit tennétek?