Hogyan jelezhetnénk a barátnőnknek, hogy mióta anya lett, "eligénytelenedett"?
Ne a rosszindulatot gondoljátok bele a kérdésembe.
Most lesz februárban 1 éves a kislánya, minden mást elhanyagol mellette. A külsejét, a férjét, a baráti kapcsolatait. Vagy ha nem teszi, olyan helyekre is magával hozza a gyereket, ahová kisbaba egyáltalán nem való. Pl. nyáron tartottunk lánybúcsút, 4 napos balatoni vitorlázás + wellness, és persze iszogatás. Meghívtuk őt is, kapcsolódjon ki kicsit. Erre mondja, hogy hát ő hozná az 5 hónapos gyereket is, majd mikor mondtuk, hogy nem éppen bababarát buli lesz, senki nem hozza a gyerekét, vérig sértődött. Most szerveztünk barátokkal síelést, hívtuk őket is, előttünk vesztek össze, hogy a gyereket kell-e hozni, vagy sem... Mindenhová vinné, a gyerek fél az idegenektől, általában nonstop ordítás a dolog vége, meg hogy mindenki minket néz.
A férje jóban van az én párommal, mesélt, vagy inkább panaszkodott neki többször. Egy éve külön alszanak, egyáltalán nem szexelnek, sosem randiznak, semmit nem csinálnak kettesben. Pedig ott vannak a nagyszülők, nagyon rendesek és a pici a szemük fénye, segítenének mindenben. A párom mondta, hogy többször pedzegette már a válást is, vagyis ilyeneket mond, hogy nem tudja, kibírják-e még ezt az évet egyáltalán, meg hogy ne tudja meg a párom, mekkora önuralom kell, hogy egyik reggel ne pakolja össze a cuccait és költözzön el valahová egyedül. Ezeket így nem akarom visszamondani a barátnőmnek, de ez tényleg nem fog semmi jóra vezetni.
Kicsit elkalandozott itt mindenki a kérdéstől, úgy látom.
Az én véleményem a következő:
23 éves a nagyfiam, a lányom 18. Amikor kicsi babák voltak, nem nagyon jártam el otthonról. Nem voltam sem véranya, nem arról volt szó, hogy nem tudtam a gyerek nélkül egy percet sem meglenni. Nem hanyagoltam el magam, sőt, amint úgy éreztem magam, hogy már nem vagyok annyira fáradt, elkezdtem tornázni járni, stb. Addig férjem vigyázott a gyerekre (nem minden nap, kb.heti 2szer). Fodrászhoz rendszeresen jártam, nem hanyagoltam el magam. A házaséletünk sem volt azért annyira rossz. Nyilván az első pár hónapban a fáradtságtól nem volt mindennapos, de azért hát....kb. hetente.
DE! Nem vállaltam el olyat, hogy elmenjek napokra a barátaimmal, nem jártam (jártunk el) bulizni. Mondjuk a gyereket, hogy elvigyem ilyen helyre, eszembe sem jutott volna. Ebben az időszakban a gyerek volt a fontos.
Persze találkoztunk barátokkal, viszont legfőképpen gyerekekkel. Ezek leginkább beszélgetések voltak, pl.átmentem barátnőmhöz, vittem a picit. Amikor neki voltak picik, ő is sokszor meghívott beszélgetni, közben babáztunk. Sokszor együtt nyaraltunk, családostul. De az nem a buliról szólt.
Szóval szerintem meg lehet találni az arany középutat gyerek mellett is, nem kell azért elhanyagolnia magát, de a barátok is értsék meg, hogy ha nem megy el nyaralni pár hónapos csecsemőt otthagyva 4-5 napra.
Ja, és bocsánat, a kérdésre válaszolva. Attól függ milyen kapcsolatotok van. Jelezni nagyon nehéz azt, hogy elhanyagolja magát. Megpróbálhatsz utalni rá valahogy, de nem szerencsés. Vagy sértődés lesz belőle, vagy hárítani fog.
Nekem van egy barátnőm, otthon mindig nagyon szakadt ruhába van, kinyúlt, kopott. Én nem értek ezzel egyet, egy otthoni melegítő nadrág se legyen szakadt, mert szerintem egy férj sem örül ha ennyire lepukkant otthon a felesége. De nem szóltam neki soha. Ezt nem lehet szóvá tenni.
32-es voltam.
A szakadtat nem csak szó szerint kell érteni. Lepukkant, trottyos ne legyen otthon sem.
De ez az én véleményem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!