Meghívnátok az esküvőtökre?

A legjobb vagy inkább úgy írom volt legjobb gyerekkori barátomról van szó. 25 éves ismeretség. Szinte együtt nőttünk fel, a szüleink is barátkoznak. Én ugyan külföldre mentem egyetemre, de amikor csak hazajöttem akkor mindig találkoztunk. Közben ugye ő is elköltözött, és lett egy barátnője is. Amikor jöttek külföldre, akkor én szállásoltam el őket. Szimpatikus a barátnője is, és nem féltékeny rám, én is nő vagyok. Gyerekkori barátságnál szerintem ez teljesen érthető is.

Ők körülbelül két éve elkezdtek egy bizonyos sportágban oktatni és elég jól beindult az "üzlet". Azért írtam idézőjelbe, mert nem keresik agyon magukat, de rengeteg követőjük lett és a tv-ben is folyamatosan szerepelnek. Szinte havonta kapják a meghívást, különböző külföldi vendégszereplésekre. Tényleg örülök nekik és annak, hogy tényleg olyasmit csinálnak, amit szeretnek. Ez lett az életük.

Ami most kicsit aggaszt. Idén augusztusban lesz az esküvőm, a vőlegényem két hónapja kérte meg a kezemet, előtte volt a születésnapom is.

Ez a barátom sem a születésnapomra, sem pedig az eljegyzésemre nem írt. Semmi reakció!

Ez rosszul esik, mert korábban mindig írt, mindig ajándékoztunk is. Az ajándék lényegtelen, csak egy infó, hogy tényleg figyeltünk a másikra. Neki előttem két héttel volt a születésnapja. Míg tavaly megköszönte a köszöntéseket, idén csak annyira futotta neki, hogy kiírt egy üzenetet, amiben mindenkinek megköszönte a köszöntést. TUDOM, hogy nem lehet mindenkinek külön visszaírni (vagyis lehet, de van akinek nincs ideje vagy csak feleslegesnek tartja), de korábban nem volt ilyen. A születésnapomra sem köszöntött, pedig láttam, hogy fent volt és rakott fel egy csomó videót (tavaly még köszöntött).

Kétlem, hogy az eljegyzésemről nem hallott/látott, mert körülbelül napi 24 órában töltögeti fel a facebookra a különböző rendezvényeken készült képeit, videóit és mint írtam, a szüleink is barátkoznak.

Úgy érzem, mintha elszállt volna és úgy viselkedik mint egy nagy celeb. Már nincs ideje a "kis emberekre".

Amúgy egy nagyon jó lelkű ember, őszinte, vidám természete van. Rengeteg gyerekkori emlék köt minket össze, de most úgy elbizonytalanodtam.

Hezitálok, mert a szívem azt mondja, hogy hívjam meg, az eszem pedig azt súgja, hogy ne fussak olyan szekér után ami nem vesz fel. Ne ragaszkodjak olyan emberhez, akinek én több fontosságot tulajdonítok, mint ő nekem. Mivel külön országban élünk, évente kb. kétszer találkoztunk az elmúlt évek során, tehát nem voltunk összenőve, nem másztunk bele egymás kapcsolatába (értem ez alatt, hogy nem vettem el túl sokat az idejéből). Ha meghívnám, nem is tudom, hogy eljönne-e, mert hát most ő nagyon fontos ember lett. Kezdem azt érezni, hogy igaz az a mondás, mely szerint ha ismert lesz valaki, akkor magával ragadja a hírnév és aki korábban fontos volt, az háttérbe kerül vagy teljesen kikerül a képből.

Szeretném, ha a meghívás előtt ő kezdeményezne felém, de nem hiszem, hogy erre sort fog keríteni. Az esküvőmre eleve olyan embereket hívok, akikkel tartom a kapcsolatot és akiknek én is fontos vagyok. Egy csomó rokont nem hívok, mert kb. le sem sz@artak bennünket soha.

Ti mit tennétek?