Hogyan engedjem el a barátnőmet?

Nem megy könnyen, szenvedve megy. Tudomásul kell venned, hogy elváltak útjaitok. Teremts új kapcsolatokat.

Én nem értem miért akarsz ekkora drámát csinálni ebből. Miért nem lehet folytatni így, amennyi ebben most van? Ritkábban kommunikálva kicsit távolabbról? Miért nem lehet elfogadni, hogy most ez ilyen, miért kell ezért látványosan ajtót csapkodni?

Ne írjál, ebből már nem lesz barátság. Akkor legalább a büszkeségedet tartsd meg, hogy vetted a lapot és nem futsz utána, ha ő értésedre adta, hogy már nem akar.

Kedves kérdező. Az ilyeneket hagyni kell a fr.ncba. Én is így jártam. Volt egy barátnőm, akivel középiskola elejétől kezdve jóban voltunk. Maradtunk 3 éves ápolói szakmán is, vagyis 7 éven át jóban voltunk, hétvégéken is eljárkáltunk bulizni, erre-arra. Aztán végleg véget ért a középiskola. Én egyetemre mentem továbbtanulni ő elkezdett dolgozni. Már az ápolóin az utolsó félévben is fura lett. Aztán tartottuk a kapcsolatot, de eléggé egyoldalúvá vált a dolog. Mindig csak én kerestem. Egyszer meguntam és úgy voltam vele, hogy jó, mostmár ő is írhat. Ennek 6 éve...7 év barátság végetért. Az igazság az, hogy mindig irigy természete volt. Igazából irigy volt rám, amiért felvettek egyetemre és ráadásul egy igen jó szakra, népszerűre. (DE-ÁOK-OLKDA). Pedig butaság volt az irigykedése. 1 év után otthagytam és átmentem egy másik szakra. Ráadásul nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. 30 évesek leszünk és én semmit sem értem el, az életem minden területén egy nagy 0 vagyok, már az öngyilkosságot fontolgatom. Ellenbe ő ott dolgozik, ahol még én is szívesen dolgoznék, a legkedvesebb gyakorlati helyünkön, férjhez ment és lett két kisfia, boldog élete van.

#7 itt az az egészségtelen, hogy te kitalálod, hogy kell viselkednie a másiknak és ha nem úgy, akkor jön a hiszti és a dráma kivonulás, hogy mit tett veled az élet, te nem ezt érdemelted.