Miért van az hogy mindenki csak lelki szemetes ládának használ?

Én nem tudom te hogy vagy vele, de én a lelki gondjaimat soha nem a barátaimmal szoktam megbeszélni, velük inkább próbálom jól érezni magam.

A családra tartozik a bánatom vagy csajomra.

Felesleges haverokat/barátokat ezzel terhelni mert általában leszarják, és nem is nagyon tudnak segíteni. Persze vannak kivételes alkalmak pl.: egy szakítás vagy ilyesmi amit azért elmondok...a lényeg annyi hogy ennyire ne dobd magad egy tálcára mindenki elé.

"A családra tartozik a bánatom vagy csajomra."

Le leszek pontozva, de azt mondom, hogy sokszor még ő rájuk sem, hiszen senki nem érdemli meg, hogy a másik lelki szemetesként használja.

Nyilván, nem tudja az ember minden bánatát magában tartani, de meg kell tanulni feldolgozni őket és méltósággal kezelni a bánatot. Minél kevesebbet "átadni" másoknak.

Nekem sajnos több családtagom volt úgy vele, hogy "kinek panaszkodjak, ha nem a családomnak". Igazi mérgező emberek voltak, akikkel igyekezett mindenki megszakítani a kapcsolatot. És sajnos pont úgy gondolkoztak, hogy a család mindig ott van és "kötelessége eltűrni s folyamatos nyavalygást és siránkozást. Pedig nem így van.

Szerintem legyen szó barátról, családról, párról, vagy akár teljesen idegenről, minden kapcsolatnak arról kellene szólnia, hogy igyekszünk jól érezni magunkat együtt.