Rossz vagyok, hogy ez nem esett jól (részletek lent)?

Legjobb barátnőm külföldre költözött. Mielőtt elment, megbeszéltük, hogy még egyszer összefutunk és elbúcsúzunk rendesen, mert sokáig nem jön haza és kijelentette, hogy az elején elfoglalt lesz ahhoz, hogy beszéljünk, amit meg is értek.

A találkozó napján áthívott magukhoz és onnan indultunk el a programunkra. Mielőtt elindultunk volna, bement valamiért a testvéréhez, aki éppen sírt. Megkérdezte, mi a baj, de a testvére annyit mondott, hogy nem szeretne beszélni róla és semmi komoly, ne aggódjon.

Elindultunk, de a barátnőm egész úton ezen idegeskedett, hogy mi lehet a baj. Felhívta a testvérét, de ő mindig kinyomta a telefont, az smsekre meg annyit írt, hogy nem komoly a baj és nem szeretne beszélni, szóval mondtam a barátnőmnek, hogy menjen haza a testvéréhez, neki nagyobb szüksége van rá és a barátnőm leszállt a buszról én meg nem mentem el a programra agy, hanem hazamentem.

Kiderült, hogy sok volt a munkahelyen a meló és ki volt merülve, ez volt a baja a tesójának.

Nekem ez így aznap nem esett túl jól, igazából sajnáltam, hogy sírt a testvére, örültem, hogy semmi komoly nem volt, de örültem volna, hogy annak tudatában, hogy ez az utolsó találkozónk, a barátnőm jobban oda tudott volna rám figyelni vagy a testvére elmondhatta volna neki rögtön, hogy mi a problémája, nem esett jól, hogy nem érdemeltem meg egy kis időt és figyelmet, amit rám szán és ettől pedig egoistának érzem magam.

Sokszor csinált hasonlót hogy más miatt vagy a lelkiállapota miatt lemondta velem a találkozókat, sokszor a találkozók napján, a találkozók előtt pár órával, akkor mindig el tudtam fogadni, de ami aznap történt, azt nem tudtam nem a szívemre venni.