Ne keressem tovább, vagy legyetek türelemmel a karrierje miatt?
29 éves nő vagyok, az egyik barátnőm több mint 4 hónapja New Yorkba költözött, festőművész.
A karrierje szépen ível felfelé, kiállításai vannak, berendezkedtek oda a férjével, nem is akarnak hazajönni, annyit keres, hogy a férje kb az itthoni vállalkozása papírmunkáit megcsinálja kintről, de nem is kell dolgoznia.
Amióta elment , csak akkor beszéltünk ha én írtam neki.
Tudom időeltolódás, illetve belecsöppent a nagy amerikai életbe, de azért ez rosszul esik nekem.
Ha én írok akkor beszélgetünk, van hogy 1-2 órát is rám szán, pedig tudom, hogy épp dolga lenne, de magától soha nem keres.
Tekintettel kéne, hogy legyek a karrierjére, vagy be kéne fejeznem vele a barátkozást, mert nem tudom eldönteni, hogy nem érdekli már a barátságunk vagy tényleg ennyire sűrű a programja? Ti mit szólnátok?
Hagyd, mit akarsz még?
Felnőttek vagytok mindketten.
Nem kell "lovagolni" rajta...ha barátok vagytok azok is maradtok, de nem kell egymás seggébe lenni folyton, legalábbis ez a véleményem.
Tőlem 40 km-re van a legjobb barátom általános óta az, és max fél évente jövünk össze inni-betépni stb.
29f
A távolság sajnos nem tesz jót a kapcsolatoknak. Lehetnek kivételek persze, de nem ez a jellemző.
Újabb közös élmények kellenek, mert enélkül csak arról szól az egész, hogy elmesélitek a napotokat, és az egy idő után unalmas.
Az én barátnőm Párizsba költözött, szintén képzőművész. Eleinte két-három havonta hazajött (persze csak azért, mert addig turistaként volt kint, míg férjhez nem ment). Egyszer pedig én látogattam meg. De amikor férjhez ment, megszakadt a dolog, mert már nem volt muszáj hazajönnie.
Lehet hogy neked is meg kéne latogatnod, ha teheted, és akkor kapna újabb lökést a kapcsolatotok.
Én annyira nem messengerezek... Pedig a barátaim mind vidéken élnek. Fontosak nekem, és rosszul is szoktam érezni magam, hogy na, megint a másik írt rám. De pl nővéremet én szoktam keresni, mindig örül, és sokat beszélgetünk, de neki magától nem jut eszébe, peregnek a mindennapok. Ez ilyen. Ha beszél veled, és jókat tudtok beszélni és fontos neked, szerintem butaság lenne megszakítani a kapcsolatot.
Egyszer te is megtapasztalod, hogy fontos a másik, de úgy pörögnek a napok, hetek, hónapok, hogy nem jut eszedbe keresni, pedig szereted.
Felnőtt lét már csak ilyen, egyszerűen a barátok egyre kevesebbet keresik egymást... 30 éves korunk óta én tartom egyben a kis 8fős csapatunkat, rajtam kívül senki nem keresné a másikat...
Általában en találom ki a közös programjainkat, megszervezem, nekik csak rá kell bólintaniuk... többen is családosak vagyunk, van köztünk asztalos, kőműves, ügyvéd, de meg zöldenergetikai cégvezető is.
Egyszerűen nem érünk rá egymásra valami sokszor... kb 5 évente megkérdezem őket, hogy abbahagyjam e, mert csak én erőltetem úgy érzem, akkor mindig hatalmas NE! A válasz... szeretik, szeretnek kis időre a régi haveri körben újra gyereklenni, csak nincs energiájuk, türelmük, és sokszor ötletük sem leszervezni bármit, kimondottan örülnek, hogy egyben tartom a csapatot.
43/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!