Vannak itt olyanok, akiknek van pszichés beteg a közeli családjában? Hogy bírjátok türelemmel, mennyire nehéz?

Én most úgy érzem, nem nagyon van ehhez erőm. Anyukám képzelődik, és lassan mindenkiben ellenséget lát, és minket is megbánt, de van úgy, hogy erősen lökdös is (ebből majdnem baleset is volt már), a képzelgéseit meg valóságnak hiszi. Az állása kerülne veszélybe, ha véletlenül olyan helyen szólná el magát. A család többi tagja meg nem túl segítőkész, eltűrik, elvonulnak, és nekik ennyiből áll a "segítség", de korábban sem igazán volt olyan nagy családi összetartás, valahogy mindig sok volt a vita, már azelőtt is, hogy anyukámnál ez előjött volna. És közben irigykedek azokra a családokra, ahol örülnek egymásnak, és jól megvannak.