Van itt olyan, aki egyetemen talált igazi barátokat?

Én sehol sem találtam. 29f

Egyetemen még nehezebb, mert csak addig tart egy-egy barártság, ameddig egy órára jártok, nagyon max a szak végéig. Utána ki ki a maga útján, különböző városokba, országokba.

*ja és plusz egy nagyon jó fiú barátom is lett,vele is azóta is barátok vagyunk.

Nekem az egyetemről nincsen ezzel jó tapasztalatom, én egyetlen egy barátot szereztem az egyetemről, de ezt leszámítva borzalmas volt a közeg. Sokan ugye már úgy érkeztek az egyetemre, hogy megvolt a maguk társasága, akár az egyetemre is együtt jöttek a barátaikkal vagy volt osztálytársaikkal stb., és nem vágytak már új barátokra, nem is voltak nyitottak mások irányába, sokaknak a köszönés is túl megerőltető volt. Nekem mindenki azt mondogatta gimiben, hogy meglátod ott majd sokkal több hasonszőrű emberrel találkozol, akikkel közös az érdeklődésetek, hasonlóan gondolkoztok meg egyetemre már felnőttek járnak, komolyabbak, értelmesebbek stb., de én abszolút nem éreztem semmiféle különbséget a gimihez képest…. Egyetemen is ugyanúgy klikkek voltak, ment a pletyka, kibeszélés, beszólogatás stb., és semmiféle egyetemi közösség nem alakult ki, nem volt jegyzetmegosztás, közös tanulás, közös szakos programok, semmi. Órák után általában mindenki azonnal rohant haza, és egyébként a kollégiumban is azt tapasztaltam, hogy az csak egy kényszerhelyzet, mindenki utálja és az első adandó alkalommal rohan is haza, nehogy egy perccel is többet kelljen ott lenni. Illetve mi kisebb létszámú szak voltunk, de sok óránk volt más szakosokkal összevonva és így szinte minden órán másokkal voltunk együtt… és ugye egyetemen könnyen előfordul az is, hogy valaki nem jár be órára, megbukik, csúszik, passzivál, erasmusra megy, abbahagyja az egyetemet stb., ez is nehezíti a dolgot, mert ilyenkor általában meg is szűnnek ezek a kapcsolatok. Pláne úgy, hogy ugye sok kapcsolat csak arra épül, hogy “jajj csak legalább egy emberrel legyek jóban és akkor majd vele lehetek együtt a páros feladatban, majd tőle meg tudom kérdezni ezt meg azt, majd ad jegyzetet, majd felír a katalógusra” stb. Plusz hozzátenném azt is, hogy az én korosztályomban sokszor tapasztalom azt, hogy mindenki csak magával van elfoglalva, önző, csak a maga javát akarja, követelőzik, elvár mindent a másiktól stb. és ez barátságoknál is megmutatkozik, mert sokan nem nagyon akarnak tenni is a kapcsolatokért, mert ő nem fog megvárni, ő nem fog odamenni, ő nem fog felkelni stb. és csak a saját szempontjaikat, érdekeiket veszik figyelembe. Velem legalábbis csomószor volt olyan, hogy úgy éreztem csak én teszek pl. a barátságunkért, más meg le se sz*ja. Az alapszak után is teljesen megszakadt a kapcsolatom mindenkivel, kivéve azzal az egyetlen egy lánnyal, akit említettem az elején.

Általános iskola óta nem találtam barátokat. 😅 De a többség jobb ennél. Remélem, neked több szerencséd lesz kérdező.